Most egy szinpompás tüzijáték következik.

Magda menyasszony lesz és elkezdődik számára egy igazi tündérmese. Vagyis majdnem az.

Mert a csillogó, izgalmas kalandos események mögött egy hamis világ áll, egy megbízhatatlan lovag… de lépdeljünk csak sorban az események után.

„1934 őszén újabb tagokkal bővült remek kis társaságunk, együtt teniszeztünk, kirándultunk, síeltünk.

Akkor mutatták be Árpádot.

Nagyon jóképű fiú volt, nálam pár évvel idősebb. Magas, karcsú, sötét hajú, bogár szemű. Nagybeszédű, a társaság központja. Hihetetlen sztorikkal szórakoztatta a népet. Remekül táncolt, sízett és lovagolt. Azalsó sorban mellettem ül.

Az én időmben gyakoriak voltak a párbajok, főleg karddal.

Nagyon vigyáznunk kellett, nehogy összeugrassunk két gavallért, mert rögtön egymásnak estek.  Árpád is ilyen fenegyerek volt. Egy félreérthető mozdulat felém, egy rosszízű szó és máris csattan az elegáns pofon, egy kesztyűs legyintés.

Másnap hajnalban azután kardcsörtetéstől zengett az erdő. Komolyan vették az összecsapást, így sokat izgultam érte. Szerencsére kisebb karcolásokkal megúszta, haláleset nem volt.

Az akadémián tanult, persze nagyon könnyedén vette a dolgot, sokszor halasztott fél éveket is, ritkán járt be előadásra. Szinte csak háttérnek használta a főiskolát, pénzforrásnak.

Ugyanis pontosan illett családjára a „ fenn az ernyő, nincsen kas” közmondás.

Apjának birtoka, kastélya és egy nagyobb kúriája volt.

Az öreg rettentő büszke dzsentriként élt. Kártyázott, lovagolt, vadászott, megitta a magáét és elszívott napi száz cigarettát. Kétszer nősült, második felesége egy unott, kivagyi bárónő, aki gyereket is hozott a házasságba. Így Árpádnak féltestvére is lett, akivel sokat csatangoltak a közeli erdőn-réten, mert szülői törődésből nem sok jutott nekik.

Szívtelen, érzelem mentes nagy kuszaság volt az életük.

Mire nagyobbak lettek, apjuk elszórta szinte az egész vagyonát. 

A gyámhatóság közbelépett, zárolták a megmaradt értékeket, a földbirtok irányítását is átvették és ebből kaptak havi apanázst az ifjak. Az éltes úrnak nem maradt más csak a romos kastély és a kúria. Ő is havi pénzt kapott.

Megalázó helyzet volt. Árpádnak tehát tanulnia kellett, ha nem vizsgázott, a gyámhatóság nem utalta a pénzt.Ilyenkor magának kellett megkeresnie a mindennapit.

Szürke, unalmas munkára nem vágyott, csak az adrenalin szintjét megmozgató kalandokra. Így például ejtőernyő beugrást vállalt, ezt jól meg is fizették.

Fiatal voltam és naiv, ő pedig olyan, mint egy mozivászonról lelépett szuperhős.”

Képet nem sokat tudok mutatni Árpádról, mert Magda megsemmisítette levelezésükkel együtt.A folytatásban kiderül miért. Fotók:Magda 1935-41 között

Társasági kép: A lányok: B. Elli, Magda,Hartmann Éva. A fiúk: Gr. Eszterházy írja így Magda, Kelemen Anti és Árpád. Csak őt ismerem fel, Magda és Évi között ül.

Az egyetem (1940) és a kuria fotója -online