Mária, Czezberger altábornagy négy lánya közül a második volt. Szép, izgalmas okos. Akkoriban azt mondták rá, modern gondolkodású; festette az arcát és dohányzott.Szeretett úszni, teniszezni és lovagolni, férfi módra ülte meg a lovat.Élvezte az összejöveteleket, a táncot,a bálokat. De apja barátainak társaságát is kedvelte, mert érdekelte a politika a filozófia és a történelem. Nem lányka volt már, hanem kialakult, szép ifjú hölgy, az Operaház fiatal reménysége. Bársonyosan mély alt hangja betöltötte a nézőteret, körbeölelve és elvarázsolva a hallgatóságot.Az 1900-as évek elején apját Sopronba rendelték szolgálatra, szokásához híven, ha csak lehetett felesége is elkísérte. Ezért nem a laktanyában, hanem Flandorfferék csodás villájában felkínált vendégszobákban laktak.Maca, ez volt Mária beceneve, az operaházi szünetet kihasználva meglátogatta szüleit. Élvezte a város ódon hangulatát, nagyokat lovagolt és úszott, hamarosan kedves társaság is kerekedett köréje.
Sokan udvaroltak, sokan keresték a kegyét, de Maca valahogy nem talált megfelelő férfit, olyat, akire föl nézhetett volna, akit tisztelni, becsülni tudott volna egy életen át. Nagyon válogatós vagy- mondták neki gyakran, de ő elhatározta, hogy csak méltó társnak adja kezét és szívét.

Egyik reggel, jóízű álmából éktelen trombitálás és lódobogás ébresztette fel. Dühösen lépett az ablakhoz, félrerántotta a függönyt, és még a lélegzete is elállt. Tüzérek lovagoltak ki a közeli laktanyából végig az Indóház utcán (ma Kossuth u.), élükön fekete paripán egy remek tartású, nemes arcélű, gyönyörű férfi haladt. Nagyot dobbant Mária szíve és a férfiak iránt érzett közönye hirtelen füstté vált.

Ekkor látta Ternegg Kálmán tüzérségi századost először.
Hamarosan bemutatták őket egymásnak, fellángolt a szerelem. Minden szabad idejüket együtt töltötték, sétáltak, lovagoltak és sokat-sokat beszélgettek. Rájöttek, hogy a Jóisten is egy párnak teremtette őket.Összeházasodtak és az Andrássy úti laktanyába költöztek. Szépen, nagy harmóniában éltek. Mária meghozta a legnagyobb áldozatot, amit tehetett, lemondott énekesnői álmairól. Kálmán féltékeny volt, minden előadáson ott akart lenni, de ez egy idő után kivitelezhetetlen volt, nem kérte ugyan, de az asszony megérezte férje vágyát és elhagyta az Operaházat. Szerettek volna sok- sok csemetét, akikben tovább él szenvedélyük, hitük, egyéniségük mintegy megelőlegezve a halhatatlanságot, de sajnos a gyermekáldás nem adatott meg nekik.

Kálmán ekkor már a Ludovika tanára, az ifjú tisztek nevelésében, pátyolgatásában élte ki apai vágyait. Szerette, okosan terelgette tanítványait. Kedvelte a természetet, a növényeket, gyönyörű kertet varázsolt a kaszárnya udvara mellé, ahol csodás növényritkaság, egzotikus virágok virultak.Maca a háztartás, vendégfogadás, társasági élet megszervezése mellett hátaslovak belovagolásával is foglalkozott, remek lovas volt, idősebb korában is délcegen ülte meg a paripátDerűs nyugalomban szép tartalmas életet éltek, sok barátjuk volt, köztünk Széchenyi Manó grófné és Storno Pál, aki ifjú korában Kálmán katonatársa is volt.Így azután minden nyáron egy hónapot Sopronban töltöttek, általában a Széchenyi ház vendégeként. Ebben a nyugalomban született meg Kálmán világhírű találmánya, a Ternegg-féle belövő műszer,” mely a maga idejében messze felülmúlta a korábbi hazai, de a külföldi módszereket is. Meghozta Kálmánnak sikert és elismerést.” (Mucsy István tüzérszázados emlékirataiból).Tábornokként vonult nyugdíjba . Úgy tervezték Máriával, hogy egy kis házat, szőlőt vesznek a Balaton mellett, mindketten imádták a csöndet a természet közelségét. 
De az élet nagy varázsló, megforgatja az emberi sorsokat. Kálmánt 1941-ben a frontra vezényelték. Idős volt már, de találmánya alkalmazását kellett irányítania. Soha nem politizált, katona volt.

Amerikai fogságba került, ott a tiszt ismerve munkásságát, felajánlotta, hogy tűnjön el a hegyekben. Kálmán hű maradt hazájához. Életfogytiglanra ítélték, teljes vagyonelkobzásra.Vácra került, ahol Lehota János a hírhedt, szadista AVH-s alezredes volt a börtönparancsnok. Éheztetés, sötétzárka, verés edzette a rabokat.Kálmán együtt raboskodott herceg Esterházy Pállal és..Hóman Bálinttal is.
E közben Mária egy ismerős kis szobájában húzta meg magát, jövedelem, pénz és élelem nélkül, mindenétől megfosztva. Az első évben még néha válthattak levelet, azután sokáig nem hallottak egymásról, azt sem tudták él e a másik. 
Új börtönőr került Kálmán mellé, ki korábban katonája volt, szerette és becsülte őt. Segíteni próbált, hozta-vitte az életet jelentő cetliket. Elfogták a leveleket, Mária is Vácra került. Kínozták, vallatták, nem hagyták aludni, verték.

De végre láthatták egymást Kálmánnal. Abban az időben még mehettek misére a rabok, a nők lent álltak, a férfiak fent a karzaton. Mária háttal az oltárnak Kálmán felé fordult és nézték egymást, telve szeretettel, szerelemmel, bátorítva, igézve egymást. 
Két évig tartott ez a fájdalmas boldogság, Mária kiszabadult. Azután négy évig megint semmi hír Kálmán felől. 
Az új hadseregben kevés volt a képzett tüzér, szükség volt minden szakemberre. Kálmánnak fölajánlották a szabadságot, teljes vagyonát és egy magas katonai beosztást az új hadseregben. Nemet mondott.

Többé sosem látták egymást.

Mária havonta küldött pénzt Kálmánnak remélve, hogy még él. 1956 júniusában a pénzt visszautalták. Indok: a rab elhunyt. 
Ternegg Kálmánt a váci rabtemetőben földelték el. Mária még évekig élt nővérével és unokahúgával.Azután csendben elment Kálmánja után.

Ternegg Kálmán vezérezredest 1990-ben rehabilitálták. Maradványait a Farkasréti temetőben hantolták el. Sírja nemzeti emlékhely.

Isten áldása rájuk!