A természetben és természetből élő gazdaemberek mindig fontosnak tartották az időjárás megfigyelését és tapasztalataik feljegyzését.  Derék soproni szőlősgazdák által vezetett családi krónikákban sok érdekes adatot találunk az elmúlt századok időjárásáról.  De ezek könyvek, elzárt adatok. A városi polgárok azután már többre vágytak, szerették volna nyomon követni és előre tudni milyen idő várható. Így városaink közterein és sétányain megjelentek az időjelző házikók.

Sopronban 1911-ben a Deák téren, az Alsólöver út tengelyében a Soproni Városszépítő Egyesület saját költségén, polgáraink nagy megelégedésére és anyagi hozzájárulásával időjelző tornyocskát építetett. A terveket Jaluschka Lajos városi mérnök készítette ő vezényelte le a munkálatokat is, de a kivitelezésben  nagy szerepe volt a soproni iparos mestereknek, akik önzetlen patriótaként ingyen vagy nagyon olcsón szállították az anyagot és dolgoztak a megvalósításért.

Nagyon kedves, szecessziós-romantikus tornyocskát alkottak,

lépcsőkkel,

virágdíszes korláttal,

nevető-szomorú  napocskával

 kicsi holdakkal. 

És nagyon komoly-tudós szerkezetekkel mérték a légnyomást,hőmérsékletet, légnedvességet.

A szél fordulását és a világtájak irányát a kupolán lévő szélárboc jelezte.  Persze a rossznyelvek azt pletykálták, hogy az adatok nem pontosak, hisz a nyári hőségben felmelegedett házacska adatai nem egyeznek a szabad levegőével. De hát ezt nem vették komolyan az emberek .

Szerették a kis építményt és ha őszinték akarunk lenni, nem is a relatív adatai miatt. Ez a kicsi kastély fontos szereplőjévé vált  a városi életnek. Itt volt a promenád. Ünnepnapokon és hétvégén előtte vonult el a város színe-java, csevegve csacsogva, meg-megállva. Találkoztak a szerelmesek, andalogva, összebújva. Elcsattant az első csók.  Szerelmes levelek rejtekévé formálódott, okosan tartva a titkokat.

Itt találkoztak a hegyekbe induló társaságok, hisz csak pár lépés és körbeölelte őket a Lőver. Télen a nagy hó síutakká varázsolta a Deák térre kanyargó kocsiutakat és a sportos fiatalok egészen a kisházig siklottak, csak itt váltak városi lénnyé, csatolták le léceiket.

Mennyi mindent láttak a változó hangulatú  napocskák-holdacskák!  Szépet és jót. Életet, reményt, szerelmet. Sétáló párokat, babakocsit toló fiatal szülőket, játszó gyerekeket, kedvesen ballagó öregeket …azután a háború pusztítását, a bombák rombolását.

A várossal, a térrel együtt az időjelző torony is elpusztult, műszerei megsérültek. És az embereknek az életben maradás, a romok eltakarítása a normális élet megteremtése volt a dolguk. A házikó ráért.

Azután 1955-ben Boronkay Pál városi főmérnök  a Meteorológiai Állomás vezetőjével összefogva újjáteremtette, működésbe hozta az időjelző felszerelést. És kisebb nagyobb megszakításokkal,változtatásokkal működik ma is. 

Újra birtokba vették a soproniak; játszanak rajta a gyerekek, ücsörögnek a lépcsőjén a diákok vagy csak egyszerűen gyönyörködnek benne az arra járók. Hogy működik e, azt pontosan nem tudtam megállapítani, pedig a fotók készítése okán sok időt töltöttem szigorú figyelésével. A műszerek élettelennek tűnnek, de! 2019 áprilisi rövid sőt hosszú távú időjárás előrejelzés is olvasható az üveg mögött.

Ha tudományos feladatát már nem is teljesíti, de a lényeget, igaz küldetését  megvalósítja. Szép, kedves, kecses, díszíti a teret, örömöt ad az arra járóknak és emléket ébreszt a szívünkben. Őrzi élteti a múltat.

Forrás:

-Várkúti János: Kiegészítések Sopron meteorológiai  múltjához és jelenéhez. S.Sz. 1988/4.

-Szabó jenő: A Soproni Városszépítő Egyesület története. S.Sz. 1983/2.-Magda emlékei.

Fotók: a régiek a Soproni Múzeum tulajdona, köszönet érte.