1944 december 6.
„Az amerikai 15. légi hadsereg B-24-es bombázói közül 73 repülőgép 1944. december 6-án 736 db 500 fontos (összesen 162 tonna) romboló bombát dobott a városra.”*
A légitámadás délelőtt 11 óra 23 perctől 12 óra 04 percig tartott. E bő fél óra alatt kb. 310 ember veszítette életét, romba dőlt a város négyötöde, százak maradtak fedél nélkül, veszítették el mindenüket.**
Ezek tények. Adatok. A történelem okos, realista közlése mögött azonban Élet van!
Emberek, sorsok, érzések, félelmek. Remény és hit. Szenvedés, veszteség és bátorság.
Egyről most fellebbentem a fátylat.
Magda. 28 éves. Két gyerekes családanya. Férje a fronton. Íme, az életre keltett történelem.
Deák tér 37. anno/a bombázás előtt ...
...és ma...
Éles fülsiketítő robbanás rázta meg a házat (Deák tér 37.), sötét lett, minden megtelt füsttel, égett szag terjengett a levegőben, Magdát és kis családját elborította a törmelék, a rájuk zuhant gerendák és téglák. Halotti csend.
Majd kitört a pánik. Sírás, nyögés, káromkodás, a hisztéria rémséges hangjai töltötték be a pincét. A forró fojtogató por beleette magát a tüdejükbe, nem kaptak levegőt. Magdának erősen vérzett a homloka. Minden porcikája elnehezült, hányingere volt és úgy érezte zuhan, elnyeli a jótékony semmi. De érezte, kicsi fiai miatt élnie kell! Erőszakkal kifúrta magát a törmelékek alól. Felállt. Édesanyja és a gyerekek szinte hihetetlen, de sértetlenül kerültek elő a romok alól. Kikecmeregtek az utcára, a fénybe. Mély levegőt vettek. Élnek!
Körülöttük eltűnt az ismert és szeretett város. Szinte egy ház sem maradt állva. Mint egy absztrakt, groteszk játék díszletei meredeztek a falcsonkok, üres ablakkeretek, lebegő lépcsők. Fél óra! Fél óra alatt csatatérré vált a város és az egész életük.
Az ő házukból is csak a falak maradtak és egy zongora egyensúlyozott reménykedőn a semmibe. Istenem! December van. Hideg. Hol tudjuk meghúzni magunkat? Mit eszünk? Hol alszunk? Mi lesz velünk?- suhant át a rémisztő valóság Magda agyán.
A két kicsi gyerekről gondoskodnia kell. Letörölte könnyeit. Vége a kétségbeesésnek, a gyásznak. Most rajta áll minden. Hirtelen ő lett a család megtartója. Hamarosan kezdett összeállni a mindennapok szétesett mozaikja. Folly Alice néni, kedves keresztanyja, befogadta őket épségben maradt otthonába. Így volt már ágy, meleg és ennivaló.Nem szabad a múlt után keseregni, a veszteségeket siratni!-határozta el.
Másnap reggel újra visszament a Deák tér 37-be, hátha menthető még valami. És így is lett. Kiderült, hogy a pince a romok alatt sértetlen maradt és megőrizte a bepakolt bútoraikat és a tűzifát.
Azután sikerült visszakapnia egykori lakásuk egy részét a csodálatos módon épen maradt Széchenyi házban. Szerezett egy kis kézikocsit és két napig cipekedett, a halott házból az új élet felé. Egy hét múlva már fűtött szoba- konyhával várta anyukáját és a gyerekeket. Persze nem volt ez ilyen egyszerű. Napközben folyton jöttek a gépek, igaz, Ausztriában dobták le terhüket, de ezt soha nem lehetett előre tudni.
Élelmet is nagyon nehéz volt beszerezni. Ékszereket, bútorokat cseréltek tejre, kenyérre, húsra, tojásra. Magda egy gyárban dolgozott tovább.
Nagyon sok kedves ismerős és barát pusztult el a bombázások során. Sokszor az ember nem tudta hova meneküljön, és a jó ötletnek tűnő megoldás lett a vég. A Deák téren ásott futóárokban a légnyomás miatt, vagy a Lőveri erdőbe menekültek az oda hullott bomba zuhatagban veszítették életüket.
És a kedves, a szeretett férj hiánya! Az aggodalom. Az össze-vissza szállingózó hírek és rémhírek bizony nem adtak erőt. Levél, üzenet már nem érkezett. Nem sopánkodunk! Nem jajgatunk!- mondogatta Magda
Újra kezdték az életüket a megmaradt holmikkal! És hisznek benne, hogy vége lesz ennek az abnormális, lelketlen, idegen világnak. Hazajön a férfi, az apa. És újra kezdhetik az igazi, békés életet.
*ifj. Sarkady Sándor
**Németh Alajos és ifj. Sarkady Sándor nyomán
Fotók: A régi, bombázás utáni fotók a Soproni Múzeum tulajdona. Köszönet érte.
A többi fotó a családi albumból való.
Forrás:
-Magda visszaemlékezései
-ifj. Sarkady Sándor: Bombazápor a Hűség városára / Rubicon online
-ifj. Sarkady Sándor: Nekik térkép e táj… Amerikai légitámadások Sopron ellen 1944–1945. Sopron, 2013.
-Hiller István – Németh Alajos: A háború és a felszabadulás krónikája (Sopron, 1941–1945.) S.Sz.1978/2.. XXXII. ÉVFOLYAM 2. SZÁM /
-Lovas Gyula/ Légoltalom vigyázz! Sopron, 2003
-Németh Alajos/ Sopron könnyes-véres dátumai, Sopron, 1993.
