Egy újabb érdekes épület, melyre kicsit figyelnünk kell, és máris kitárja ragyogó múltját. Lerúgja magáról a pusztulat, a piszok és kopott elhanyagoltság jelmezét és megmutatja, milyen is volt…anno.

Ezt a házat 1816-ban Lenck Sámuel, a híres kereskedőcsalád tagja építtette az akkor nagyon keresett Hild Vince építésszel.

A 19. század elején a  soproni  nagykereskedő  családok igencsak meggazdagodtak. Ragyogó üzleti sikerek, hírnév és anyagi biztonság lengte körül személyüket.  Fontosságuk túlnőtt a város, sőt a megye határain is. Ismertségük Bécs és Pest-Buda messzeségébe repítette őket.

Nem véletlen, hisz Sopron földrajzi helyzete nagyon kedvező volt Magyarország és Ausztria között zajló árucsere forgalomban. Azután a vasútvonalak kiépítése tovább erősítette városunk közvetítő szerepének fontosságát.*

1828-ban már negyven kereskedő család szerepelt az összeírásban, ezek közül emelkedtek ki a ma is ismert és tisztelt cégek. A Zettl, Hillerbrand,Russ, Hoffer vagy Flandorffer név mai is jól cseng.

Lenck Sámuel ebben a házban hozta létre a Két mórhoz címzett fűszerkereskedését.

A kétemeletes klasszicista lakóház kapuja felett ma is ott hever a két kedves alak, hátuk mögött a bőséget és sikeres kereskedelmi tevékenységet szimbolizáló méhkassal.

Alatta a félköríves boltívben Jézus csodálatos halászata látható, mely szintén a ház, a család és talán az oda belépő vásárlók sikerét támogatta.

Ha átmentek a szemközti oldalra és megfelelő távolságból szemlélitek a házat, hát megdöbbenő elismeréssel adózhatunk az épület por és kosz alatt megbúvó gazdag szobrászati díszítéseknek.

Az első övpárkány felett sárkány,

majd páva,

arrébb szigony,

 végén pedig oroszlán a főszereplő. 

Szimbolikus jelentésükön: harc, gazdagság,remény és bátorság –túl a történetet megfejteni nem tudom.  

A szomorúan elhanyagolt külső nagyon szép belső tereket takar.

Nemes András a Soproni Múzeum jeles művészettörténésze kísért felfedező utamon. Az ő szakértő szemével csodálhattam mindezt, és nyílt ki előttem a múlt és a művészet kapuja.

A fűszerüzlet hamarosan elköltözött innen, még az első világháború alatt vagy közvetlen utána. A család nehéz, küzdelmekkel, bukással, újabb talpra állással tűzdelt sorsa kész regény.

Búcsúzzunk a háztól és ha elmentek mellette, kacsintsatok egyet a derűs, bizakodó két mórra.

*1847 Sopron-Bécsújhely, 1865   Sopron-Szombathely-Nagykanizsa,

Forrás:

Elsősorban Nemes András tudása és fantasztikus látásmódja.

-Horváth Zoltán: Sopron városias fejlődése a kapitalizmus első időszakában.1849-1914. S.Sz.:1985/2.

-Csatkai Endre: Régi soproni kereskedő cégérek. S.Sz.:1970/3.

-Winkler Gábor: Soprpon építészete a 19. században.Bp. :Akad.K., 1988.