Lobenwein fotóüzlet. Sopron, Kossuth utca 13.

Pillanatfelvétel. Megállt az idő. Rögzült a mozdulat. A mosoly. A fiatalság. A szerelem.

Magda, a gyönyörű fiatalasszony 27, férje a jóvágású Lajos 34 éves. Két kicsi fiúkkal boldog kiteljesedett család.

Nem tudtak, nem akartak félni, lelküket átadni a kor szülte szorongásnak.

Pedig már körülölelte őket a háború borzalmas előszele.

De nekik akkor adatott a fiatalság és az élet.

Március 19-én éjjel megszállták Sopront a németek. Reggelre tankok álltak a postánál, a Fő téren és a Várkerületen. Hirtelen jöttek. Rémisztő erővel.

A repülőgépek is egyre sűrűbben zúgtak át a város felett. Ilyenkor szirénák vad üvöltése zavarta le a kis családot a pincébe. Az élet is idegenné vált. Megerősödött a nyilas párt. Egyre több zsidó üzletet kellett bezárni. Iszonyú volt látni, hisz eddig békében, barátságban éltek együtt.

Akadozott az élelmiszerellátás és nehezen lehetett gyógyszert szerezni.

Készültek a háborúra. De ezt valahogy a hétköznapok megszokott békességével igyekeztek áthidalni.

Megélni a most, a ma adta örömöket.

És akkor jött 1944 októbere. Általános mozgósítás. Menni kellett.

Szomorú percek. Október 12. Déli pályaudvar. Készen állt a szerelvény. Szalmával beszórt marhavagonok. Már nem szólt a katonazene. Sírás jajdulása lengte be az állomást.

Azután a vonat elindult. A teljes kilátástalanságba. Az asszonyok pedig hazaballagtak üressé vált életükbe, ahol nekik kellett életben tartani a családot anyagilag és lelkileg egyaránt. Megőrizni. Hisz a férfiak haza fognak jönni!

Előtte való nap készült ez a fénykép, hogy legyen egy maradandó, életet adó, védelmező emlék! 

Összetartoznak! Isten védelme alatt.

Élni fognak!