Mesélő házak- Deák tér 30.

Munczy Lajos, a sugárzóan tehetséges cigányprímás

2020. június 15. - Lépteik nyomán

Akinek talentumot ad az Isten, annak ad hozzá létrát is, melynek segítségével feljuthat a csúcsra, kiemelkedhet a hétköznapi emberek közül.

Így volt ezzel házunk építtetője, városunk neves hegedűművésze, a híres cigányprímás Munczy Lajos is.

A Munczy család 1861-ben kért és kapott letelepedési engedélyt soproni tanácsától, hogy felvirágoztassák városunkban is az országszerte méltán népszerű cigányzenét. Nagy sikerrel és ragyogó zenei képzettséggel muzsikáltak, így hamarosan elismert és megbecsült tagjai lettek Sopron társadalmának. Az édesapa, Munczi Ádám (1819-1904) nagy figyelmet szentelt fiai zenei képzésére. A családi összetartás és a tanulás szentsége mindennél fontosabb volt. Iskolába menni kellett, nem volt semmi kifogás, sem a gyermeki engedetlenség sem az időjárás viszontagságai nem jelenthettek akadályt. Az atyai szigornak meg is lett a eredménye, a legbriliánsabb zenei tehetség a kis Lajos (1846-1910) hamarosan csodálatos létrán suhanhatott a siker és elismerés magaslatára.

Ebben Esterházy Pál volt segítségére, aki nagy reménységet látott az ifjúban, így 1872-ben a bécsi konzervatóriumba küldte, ahol Josef Hellmesberger és Hans Richter tanítványa volt. Következő lépcső a Bécsi Operaház, ahol éveken át a világhírű zenekar kitüntetett első hegedűse volt. De mivel a herceg sem mondott le róla, a kismartoni kastély házi zenekarával is gyakran fellépett.

Szenvedélyes természete, lobogó vágya tovább hajtotta, 1875-ben Sopronban saját zenekart alapított és nemcsak cigányzenét, de klasszikus műveket is játszottak magas színvonalon. A fiatal virtuóz gyakran szerepelt szólistaként is hangversenytermekben. Az 1880-as években még tovább szárnyalt, zenekarával kilépett a nagyvilág színpadára. Neves fürdőhelyeken és európai nagyvárosokban szerepeltek óriási sikerrel. Ekkor már együttesében muzsikált klarinétos édesapja, csellista öccse, Béla és hegedűművész sógora Makkay Béla is. 1886-ban zenekarával együtt meghívást kapott Bayreuthba, Liszt Ferenc temetésére, ahol koszorúval rótták le kegyeletüket.

Azután még távolabbi vidékre, Amerikába indultak, felléptek New York, Washington, Philadelphia és Boston Hangversenytermeiben. A 16 hónapig tartó körút óriási anyagi és szakmai megbecsülést és elismerést hozott számukra. Széles repertoárjával és virtuozitásával elvarázsolta az igényes közönséget. Hisz nemcsak közkedvelt magyar nótát és operettet, de klasszikus műveket is játszottak.

Munczy Lajos igazán gazdag emberként tért vissza Sopronba és akkor vette meg a Deák tér 30. szám alatti öt szobás gyönyörű villát. Igaz, hogy nem lakott itt hosszabb ideig, de itthon tartózkodása alatt szíves szeretettel játszott a soproniaknak is.

Rendszeresen fellépett az Arany Szarvas vendéglőben (Pannónia szálló) és az irodalmi és Művészeti Kör rendezvényein is.

Városunk szerette, tisztelte és elismerte a nagy művészt és még sincs emléktábla a ház falán. Az épület ormán látható MLE monogram emlékeztett a hajdanvolt tehetséges, nagyszerű emberekre. E- Tschürtz Elvine, Munczy Lajos szerető, megértő felesége, aki szerelmük kezdete óta hitt férje tehetségében és mindenben segítette az urát. Több nyelven beszélő művelt, tanult nagyon intelligens hölgy volt, aki kezdetben tanitónői állást vállalván segítette anyagilag férje pályáját, majd a sikerek éveiben menedzsereként működött mellette.

1891-ben ujabb,majd egy éves sikeres amerikai körút következett. 1895-ben végleg Budapestre szerződött, ekkor adta el soproni házát és vásárolt egy bérházat a fővárosban. Ekkor már , mint a fővárosi prímások vezetője csak kivételes alkalmakkor lépett fel. Ilyen volt Erzsébet királyné budapeati látogatása, mikor is a Gerbeaud pavilonban elhúzta a királyné kedvenc nótáját.

Munczy Lajos 1910 tavaszán halt meg Budapesten, de kívánsága szerint soproni földbe nyugszik. Özvegye hamarosan szép emlékművet állíttatott az új Szent Mihály temetőben lévő sírjára. Róna József szép szobra, melyet Erkel Sándor sírjára készült a Kerepesi temetőbe, ennek másolatát rendelte meg a megrendült özvegy . Egy év múlva ő is követte szeretett férjét és most együtt pihennek örök nyugalomban a szép szobor díszítette sírban.