Mesélőházak

Széchenyi tér 1. 

Magda édesanyját egy asszonyi büszkeségét mélyen sértő csalódás repítette Sopronba. Igazán nem beszélt róla soha, de érezni lehetett kemény elszántságát. Lezárva addigi életét, maga mögött hagyta egzisztenciális és anyagi biztonságát pár hónapos pici leánykájával  új életet akart kezdeni. 1917-et írtak. Gondoljátok el, mekkora erő és bátorság kellett egy fiatal nőnek ehhez a lépéshez.

Először a Frankeburg  utcában laktak egy sötét, vizes apró lakásban. De 1920 tavaszán rájuk mosolygott a szerencse-a Széchenyi ház-a csodapalota úszott be az életükbe.

Széchenyi ház! A monumentális, klasszicista épület mely nagyvonalúan uralja a nevét viselő teret és meghatározza a Várkerület elegáns ívét. A telek és az eredetileg rajta szunnyadó három házacska  több részletben került a Széchényiek birtokába. Hosszú évek, több építőmester, bontás, tervezés, átépítés után, 1851-ben az akkori tulajdonos Széchenyi Pál megbízásából, Heinrich Koch jelentős bécsi építész tervei alapján nyerte el mai alakját. Gyakran vendégeskedett bátyjánál  Széchenyi István, ki ismerte és szerette városunkat és sokat tett anyagi , szellemi gyarapodásáért.

Múltak az évek, változtak az idők, a 20.századra az épület nagyrészét  lakások és irodák céljára adták bérbe.És itt kapott Magda édesanyja  egy életüket hosszú éveken át segítő ,remek lehetőséget.

Lássuk Magda visszaemlékezéseit:

Három éves múltam, amikor 1920-ban elköltöztünk a Széchenyi palotába.

Édesanyám nagyon jól tudott németül, remekül gyors és gépírt, így már Östör Jószef ügyvédi irodájának kitűnő titkárnője volt. (Remek munkatársa és mindenben nagy segítsége volt az ügyvédi munkának. Tárgyalt az ügyfelekkel, gyors és gépírt, szakmai levelezést folytatott és Jóska bácsi kitűnő Széchenyi könyvének is ő volt a gépbetevője, tisztázója.)Jóska bácsi, aki rokonunk volt, szeretettel és figyelemmel segítette  a nehéz sorsot vállalt ifjú asszonyt.

És hát az  iroda akkor már a Széchenyi ház, földszintjén, az utcára néző helyiségekben működött. Az első emeletet az Első Magyar Áll. Biztosító foglalta el.

Anyu, ha sok feladata engedte pihenésként kiült az udvar egyik kellemes padjára, és szép arcát átadta a nap simogató sugarainak. Elnézte a csillogó ablakokat, a játszadozó gyerekeket. És egyszer csak észrevette, hogy a félemelet ablakai mögött nincs élet, talán ott nem lakik senki. Apró kis ablakok, de mégis átöleli őket a fény.

Mivel a mi Frankenburgi úti lakásunk északi volt és sötét, boldog remény öntötte el. Hátha sikerül megszerezni ezeket a szobákat. Azt is megtudta édesanyám, hogy ez a háromhelyiség a gróf gardrobjához tartoznak. Ruhákkal, kabátokkal, kalapokkal volt tele, amit az inas tartott rendben. Anyám beszélt a grófnővel, majd beadta kérelmét a városi hivatalba.

És sikerült! Megkaptuk soproni életünk legszebb lakását. Hát az igaz, hogy annak igazán nem nevezhető, három egymásba nyíló helyiség volt, de meleg, világos, tágas. Mindjárt hozzálátott az átalakításhoz, szívével, két kezével igazi életet varázsolt a falak közé.

Az első szobából kialakította az előszobát és a konyhát. A konyhai benyíló csöpp kuckójában pedig elhelyeztek egy kádat kályhával együtt, így lett fürdőszobánk. A WC a lépcső kanyarban volt, de szerencsére csak mi használtuk. Később megtudtam, hogy az elegáns grófi lakrészben is ilyen a toalett .

A következő szoba nagy volt, így elfért benne egy rövid szárnyú mahagóni zongora, egy óriás kredenc és tálalóvitrin egy ovális kihúzható asztalból és 6 székből. Az egyik fal előtt  kanapé a 4 fotellel és ehhez egy kis márványlapú asztal tartozott. A két ablak között állt a sublót és az ablak előtt a kis varróasztalka. Rajta kis  kalitka Mándi kanárival. 

A harmadik is jó méretű szoba volt, ebből lett a háló, nagyanyám bútorával és itt aludtam én is egy díványon. Ablaka előtt állt az én kis íróasztalom,későbbi leckeírásom színtere. Hát így lett nekünk igazi, meleg, tágas fészkünk. Sőt, egy idő után bővültünk is. Mivel ezen a félemeleti részen, velünk szemben, volt még egy szoba-konyhás lakás. Holdomerék éltek itt két lányukkal, akikkel azután nagyon jó barátságot kötöttem. Gimnazista koromban ez a lakás felszabadult, és a mienkhez csatolták.

Ekkor áttelepítettük a hálót és a konyhát, így a kisszoba lett az én birodalmam és a volt konyhából csak fürdőszoba lett.  És így már 120 m2 –es palotánk lett, ahol egészen férjhezmenetelemig, 1941 decemberéig éltem.”

Sokáig üldögéltem az udvaron, a lépcsőkön, a küszöbön és megrázó, szomorúan szép érzés volt, hogy a tárgyak, a környezet ma is él, megvan, használják…és ŐK?

Fényképeken való eligazodáshoz:

-Első  képSzéchenyi ház ma, én fotóztam

-Magda édesanyja, Taby Lászlóné, Ternegg Józsa(1886-1969), 1916.

-Azután a pár hónapos kicsi Magda az anyukájával, 1917 nyara.

-Széchenyi ház és Tschurl ház,1920-as évek Soproni Múzeum tulajdona, köszönet érte.

-Széchenyi ház oldalról, 1920-as évek, ua.

-Östör József (1875-1949) jogász, országgyűlési képviselő, Józsa asszony rokona.

-Széchenyi ház, a felfedezett gardrób, a későbbi lakásuk ablakai ma

-A lakásuk ajtaja ma

-A három grácia, Magda anyukája, nagymamája és a kicsi lány. a Széchenyi házban, 1920.

-És néhány kép a lakásról 1930-as évek

-Végül lakásuk ablaka ma...és 1936-ban a fiatal Magda mosolyával

Forrás:

-Magda visszaemlékezései

-Csatkai Endre: Sopron és környéke műemlékei. Bp.: Akad.K., 1956.

-Thirring Gusztáv: Sopron házai és háztulajdonosai 1734-1939-ig. Sopron: Székely és Társa, 1941.