Egy különös kincs! Magda* nagymamájának,Ómamának** kézzel írott szakácskönyve 1883-ból.

Megilletődve, lágy, vigyázó mozdulatokkal lapozom végig ezt a kedves kis füzetecskét. Elsárgult  oldalak, ragyogó gyöngybetűk, kalligrafikus könnyedség.

Első oldalán Jézus szenvedő arca óvja  túlfogyasztás vétkétől a családot.

Hátsó lapjait  pedig már sietős, ceruza szántja.

És nézzétek , búcsúzásul  az utolsó lapon a hatéves  kisiskolás Kálmánka gyakorolja a számtant. 

Istenem, ha tudta volna, hogy életét a házáért áldozva ,a Váci börtön rabjaként távozik a földi világból.

Találtam még háztartási elszámolást, lakbérfizetési ívet.  

Sajnos nagyon nehezen tudtam olvasni ezt a régi németséggel, laza helyesírással vezetett szakácskönyvet. Felfedezéséhez nyelvész barátnőmet kellett segítségül hívnom. De a hangulata elvarázsolt. Rátettem tenyerem  egy-egy oldalra és elképzeltem, hány asszonykéz forgatta ezeket az elején még ragyogó hófehér, az idő múlásával egyre barnuló lapokat. Hány szép, okos szempár fürkészte a bevált finomságok édes receptjeit! Néhol egy-egy zsírfolt, rácsöppent tej, vagy méz. Vagy könnycsepp?

Mesél. Így azután több mint egyszerű receptgyűjtemény.  Tanú. Hisz generációkon át kísérte a család mindennapjait.

Asszonyok érintésében, szemük sugarában benne volt a történelem. Ha én már használatba nem is veszem, de üzenetét őrzöm. Szeretem. Becsülöm.

A  személyeket bemutató fényképekről:

-Az első kép 1906-ban készült. Az ülő hölgy Ómama, akié a szakácskönyv volt. Mellette áll, Magda édesanyja, az akkor még fiatal lány Ternegg Józsa.

-A második kép, 1936-ban készült. A három hölgy, három generáció:Ómama, Józsa mama és itt már Magda a fiatal virágszál.

És most közreadom, hogyan is kellett a 19. század végén igazi farsangi fánkot sütni.

Előtte néhány szóbeli  jó tanács, ami szájról szájra szállt a családban...

„A fánksütésnek meg kell adni a módját. Csak az fogjon hozzá, kinek elég ideje, türelme van, és betartja a legfontosabb szabályokat. Minden alkotórésznek a liszttől a kovászig langyosnak kell lennie.  A tészta olyan, mint a csecsemő, gyakran kell pihennie a jó meleg  takaró alatt. A zsír hőfokát eltalálni meg külön művészet , nem lehet túl forró, de langyos sem. Azt is jegyezd meg, hogy a fánk csak frissen jó. Mindig annyit süss, ami elfogy.

Hát lássuk:

Hozzávalók: 3 dkg élesztő, 1 kanál cukor, ½ pohár tej, 3 dkg vaj, 4 tojássárgája, ½ kávéskanál só, 50 dkg liszt, zsír a sütéshez.

Pici langyos tejben keverjük el a cukrot, tegyünk bele kevés lisztet és az élesztőt. Meleg helyen kelesszük meg.  A vajat keverjük habosra, adjuk hozzá a tojások sárgáját a megkelt élesztőt, és a lisztet. Fontos, hogy a lisztet felhasználás előtt pár óráig száraz meleg helyen tartsuk. Addig verjük fakanállal, még szép hólyagos nem lesz. Akkor tudhatjuk, hogy jó, ha a fakanálról leválik a tészta. Tegyük párna közé, meleg helyre. Két óra alatt szépen megkel. Ekkor borítsuk ki egy belisztezett gyúrótáblára. Húzogassuk ki, kb. egy ujjnyi vastagságúra, majd fánkszaggatóval szaggassuk ki a kis korongokat. Takarjuk le és meleg helyen hagyjuk pihenni még vagy jó fél órát. Közben egy nagyobb lábasban olvasszuk fel a zsírt. Vigyázzunk, ne legyen túl forró, de langyos sem. Szép sorban helyezzük bele a fánkocskákat, és lefedve süssük szép pirosra, ezután fordítsuk meg őket és most már fedő nélkül pirítsuk meg a másik oldalát is. A zsírból kiszedett fánkocskákat finom vászonnal letakart szitára szedjük. Baracklekvárral tálaljuk.

*Magda: Farkas Lajosné, Taby Magdolna (1917-2012). Az anyósom volt. Szinte egy évszázadon át élte soproni mindennapjait. Itt nőtt fel és járt iskolába. Végig az Orsolyákhoz. 6 -19 éves koráig tanult náluk és lett kis nebulóból képzett tanítónő. Azután Sopronban lett szerelmes, asszony, anya.  Felnevelt négy gyereket és 50 éven át tanította, nevelte a város nebulóit. Rám hagyta emlékiratit. Így együtt dolgozunk. A múltból a jelenben a jövőért. Ő a téma. Én a stílus.

**Ómama, Ternegg Jánosné, Stőger Anna (1849-1934).