Gyönyörű, ébredő tavasz. Édes, balzsamos illatok. A fák zöldellő lüktetése, a madárdal életre hívó dallama. Szerelem...Mikor érintette meg szívemet, eszemet és ösztöneimet a szerelem?  

1922.* A szürkék szigorú zárdájának óvodája. Pelczer Peti. Ragyogó kék szeme, hosszú aranyló szempillái, huncut nevetése ma is velem van. Délelőtti sétáinknál igyekeztem az ő kezét fogni, az uzsonnára kapott finomságokat megvontam magamtól, hogy neki adhassam. Ő kikapta a kezemből a cukros kiflit és elszaladt.

Az Orsolyában lányok voltak mellettem, körülöttem. És szigorúság.

Az oktatásból nem lehetett igazán kivonni a nemek közötti különbséget, a férfi test szépségét , a szerelem versbe szedett tanítását.

A latinkönyvünkből  bizony antik szobrok daliás, meztelen teste ragyogott ránk. Szegény apácák összes találékonyságát harcba híva. Hisz ez akkor már pornónak számított. Mindjárt az első órán papírból kis ruhát kellett készítenünk és óvatosan ráragasztani a kihívó testrészekre. Mi persze visszavágtunk. Csak felül ragasztottuk le a képeket , hogy érdeklődésünket kielégítve bármikor  felhajthassuk.

Breitenbach Klári és Hümmer Dóri, jó barátnőim.

Az irodalomban is voltak olyan „pikáns” versrészletek, amit megtanultunk, de nem volt szabad hangosan előadnunk. És sok kifejezést jó vastag tollal át is kellett húznunk. Az „Onmia vincit amor” –a szerelem mindent legyőz gyönyörű, meghatározó mondatát elsőként tüntettük el. Így azután elég hiányossá és néha összefüggéstelenné vált a tananyag.

Az egészségtan oktatásában is eljutottunk olyan intim részletekhez, amit elolvastunk ugyan, de felmondanunk tilos volt. Drága nővérek, olyan bájos naivak voltak! Azt hitték, ha eltitkolják, megtiltják ezeket a dolgokat, ki is radírozhatják életünkből, testünk lelkünk természetes változását.

Volt azután pusmogás, találgatás. Egymás fülébe sugdostuk a fölszedegetett információkat, jókat vihorásztunk zavarunkban. Ma már tudom, azért értünk későbben, mint a maiak, mert ezekkel a felvilágosító , „bizarr” dolgokkal nem terheltek minket. Sok lány férjhezmeneteléig semmit sem tudott saját testéről vagy a házaséletről. A biológiai érés velejáróját sokszor betegségnek, a halál szelének élték meg. Asszonnyá válásuk első éjszakán pedig sírva menekültek haza a mamához.

Nekem szerencsém volt. Anyám okosan, kedvesen, néha hasonlatokkal élve igyekezett bevezetni az élet elméletébe.

Magdi, Dóri és Klári.

Negyedikben kezdődtek a bajok, amikor a fiúk már igazán kezdtek érdekelni  bennünket. Persze mai szemmel nézve ez is igazán ártatlan, kedves dolog volt. Négyen voltunk jó barátnők; én Taby Magdi, Breitenbach Klári, Hünner Dóri és Pinezich Magdi.

Hasonlítottunk. Nagy növésűek voltunk, mindig jókedvűek, csevegő-csacsogó karcsú tulipánok.

Izgalmas volt már az iskolából hazafelé vezető utunk is, hisz el kellett jönnünk a reál előtt, ahol kint álltak a gimnazista nagyfiúk. Oda-oda szóltak. Vagy elindultak mögöttünk és beszélgetést kezdeményeztek. Bókoltak, néha csúfolódtak, becéztek, nevettek. Jó volt. Izgalmas. Felkavaró. Mi csak igyekeztünk, nem néztünk hátra és nem válaszoltunk. Nem volt szabad fiúkkal járni. Még unokatestvérrel sem, hisz ezt bárkire rá lehetett fogni. És úrilány ilyet nem csinál.

Itt figyelt fel rám Schvartz Pali. Kinézett magának. Közeledett. És elkezdődött az első, igazi, kedves diákszerelem. De erről majd később…

*Magda 5 éves

Forrás:

Magda visszaemlékezései. Övé a téma, enyém a stílus.

A fotók családi albumunkból valók. 1921, 1931.