Szabályos téglalap alakú tágas placc, melyet különböző korokban épült vagy átépített szépséges,méltóságos épületek ölelnek körül, rámosolyogva a dús növényekkel tarkított sétányra.
Nyugati oldalára daliás hátát mutatva gróf Széchenyi István vigyáz.
Keleti végét az 1932-ben felavatott Hűség Zászló zárja.
Az egykori Promenád 1861 óta viseli a gróf úr nevét, hisz Sopron szabad királyi város tanácsa már 1835-ben „ezen város polgárai közé mint tiszteletbeli tagot”iktatta be. Merthogy e legnagyobb magyar rengeteg jót tett városunk gazdasági és kulturális felemelkedéséért; részt vett a Soproni Gőzmalom , a Szederegylet és Takarékpénztárunk megalapításában, illetve a Sopron-Bécsújhely vasútvonal létrehozásában. Gyakran megfordult a színházunkban, részt vett a Kaszinó munkájában és napokat töltött Pál bátyja Széchenyi téri házában.
A tér története messze, a 14.század elejére vezethető vissza, ekkor ugyanis világossá vált, hogy a kőfallal körülvett vár védelme már nem volt elég biztonságos. Az ellenséges támadások során a falak elfoglalása addigra már igen könnyűvé vált, ezért új haditechnikát alkalmaztak; mély és széles vizesárokkal övezték az erődítményt.
A mai Ausztria területén eredő Rák patakot használták fel, mégpedig olyan ügyes és szakszerű módon,
hogy a Deák térig lezúduló vizet az ősmedrétől a mai Zsilip és Jókai utca közti, növényzettel benőtt területen felépített zsilippel vezették tovább* a mai Rákóczi utca páros oldalán,
a hajdani Zrínyi Ilona Tiszti Leánynevelõ Intézet, majd hosszú évekig ruhagyár előtt, a Széchenyi téri tároló tavakig. Az alsó medence végén volt az átvezető ág a kb. 20 méter távolságban lévő várárokba. Gondoskodtak a felesleges víz elvezetéséről is két irányban: a nyugati ág az Ógabona téren áthaladva a Festőköznél, a keleti pedig a Torna utcán keresztülfolyva a Paprétnél torkolt az Ikvába.
A soproni vár erődítményét ábrázoló legrégebbi térkép 1622-ben készült és a mai napig a bécsi hadi kincstárban őrzik. Jól látható rajta a mai Széchenyi tér helyén elterülő víztároló nagy tó, melynek közepén egy hidacskát is észlelhetünk, vékony vonallal mutatja a várárokba bevezető patakocskát.
Michel Zakarias rézmetszete 1700-ban készült. Mutatja a Széchenyi téri két tározó tavat, a várárokba vezető patakot, és a Rák patak útját a zsiliptől a tavakig ill. a vízfelesleg nyugati és keleti útját az Ikvába
A 18. század közepére a hadászati technika annyit változott,fejlődött, hogy a falak és a vizesárok is elveszítette védelmi jelentőségét. Így a Rák patakkal táplált csatorna használata teljesen megszűnt, az árkokat betemették. A két tó azonban megmaradt az 1800-as évek elejéig.
Érdekes vallomás igazolja ezek hasznos létét: Berzsenyi Dániel aki ebben az időben liceumi diák volt, ha összetűzésbe keveredett tanuló társaival, hát „rendcsinálási eszközként” használta a dagonyát… „nem egy poncihter legényt belehánytam az iskolánál levő pocsolyába…”.
1828 és 1846 között azután véglegesen lecsapolták a vizet, majd feltöltötték a gödröket. Szép tágas térséget alakítottak ki, melyet egyre szebb és elegánsabb paloták vettek körül kiegészítve a rég felépült házakat,
hisz a Domonkos templom és rendház már 1721 -ben elkészült,
a Széchényi palota, mely végleges formáját 1851 nyeri el,
és az 1558-ban alakult Líceum mai alakját 1821-től viseli.
1855-ben lebontották a városfal egy részét és az 1641-ben felépített olasz bástyát,
meghosszabbítva ezzel a Templom utcát,
majd 1871-72-ben átadták a Kaszinó épületét.
1873-ban megnyitották az Erzsébet utcát,
majd hosszú idő után 1930-ban a Tschurl ház lebontásával szabaddá tették a Mátyás király utcát.
A sétány közepére gyönyörű parkot teremtettek, fákat, növényeket ültettek, padokat helyeztek. 1897 május 2-án pedig felavatták a legnagyobb magyar, gróf Széchenyi István Mátrai Lajos szobrászművész által alkotott művét.
Az 1944. dec. 6-i bombatámadás lerombolta, megbetegítette a díszes-ékes teret, csontvázzá pusztítva az épületek nagy részét.
Sok házat helyreállítottak, ezt az egyet azonban "divatos" módon építették ujjá. Megmutatom, mert itt volt Magda férjének legénykor szállása, az 1930-as évek végétől.
Innen figyelte a Széchenyi házban lakó csodaszép leánykát, és úgy intézte, hogy gyakran ,”véletlen” egymásba botoljanak a Széchenyi téren. 1941-ben házasság és azután 54 év szép, nehéz, igaz emberi együtt élés lett belőle.
* a Zsilip utcáról készült fotót Gantner Antal készítette 1925 körül, tehát a zsilip hosszú ideig szolgálta a várost.
Forrás:
Östör József: Széchenyi István és Sopron. S.Sz.1942/ 1.
Östör József: Széchenyi és vármegyéj. S.Sz. 1941/4.
Kubinszky Mihály: Az idıszerő Széchenyi. S.Sz. 1991/ 3.
Ruhmann Jenő: A Rák-patak hasznosítása a XIV. századtól napjainkig S.Sz.1988/1.
Boronkai Pál: Sopron csatornázása.S.Sz.1964/ 1.
Csatkai Endre: Sopron és környéke műemlékei . Bp. Akad.K., 1956
Csorba László: Széchenyi IstvánBp., Officina, Nova, 1991
Képek forrása: Soproni Múzeum; Ruhmann Jenő: S.Sz. 1988/1.; Askercz Éva: Sopron anno. ;Fekete Cédrus Könyvkereskedés, 1995. ;Dr Drávai István;Régiségtár; és az én fotóim
