Storno nősül....Storno jól érezte magát a bőrében, munkájában sikeres volt, segédből művezetővé vált és egyre több művész-restaurátori feladatot kapott.

Felfedezte  őt a környékbeli úri közönség.

Híre, magabiztossága egyre nőtt. Úgy érezte, egészen közel van már a lelkében féltve őrzött célhoz, a bécsi művészeti akadémiához.

És ekkor a sors vagy Isten megint próba elé állította: mennyit bír még ez a jóravaló fiatalember? János mester, 1847 őszén, alig 41 éves korában végrendelet nélkül elhunyt, rengeteg adósságot, bizonytalan anyagi hátteret hagyva maga után.

Özvegye, Langthaler Zsuzsanna kétségbeejtő helyzetbe került.  Nő létére nem vihette tovább a vállalkozást, betegeskedett is. Ráadásul két kiskorú gyermeke, a 10 éves Hartner János Nepomuk és a 8 esztendős Hartner Anna nevelésének, ellátásának  gondját is egyedül kellett vállalnia. Rémületes helyzet, ijesztő valóság. Amit nehezített, hogy a kapzsi rokonok és üzletfelek alig várták, hogy fogást találjanak a gazda nélküli vállalkozáson.

És akkor különös, felemelő, emberi dolog történt.

A hét évvel idősebb, fáradt, gyenge egészségű, gondokkal küszködő asszony, mint egy menedékkérésként, felajánlotta kezét és műhelyét a megbízható, csendes, erős szívű fiatal művezetőnek. Storno megrendült. Tisztelte, becsülte az asszonyt, szerette a gyerekeket is, de talán még többet várt az élettől. Ifjú volt, nemes lelkű, becsvágyó, törekvő a szó igaz értelmében. Szárnyalni vágyott, tanulni, művésszé válni.

És ott volt mélyen a lelkébe égve saját keserű sorsa. Anyja kényszerházassága elhalt férje segédjével, a sok durvaság, veszekedés és a végén,édesanyja halála után a könyörtelen kisemmiző elutasítás. Megdöbbentette a sors fura ismétlődése.

Nyílt jellemére, férfias bátorságára jellemző, hogy őszintén feltárta kétségeit Zsuzsanna asszony előtt. Hogy miről és hogyan beszélgettek az ő titkuk marad.Tény, hogy 1848 május 8-án feleségül vette az asszonyt. Békés nyugalomban éltek, nevelgették a két Hartner gyereket. 

A szelíd, kedves Nina nem ment férjhez.

Haláláig (1912) Stornoékkal lakott és komoly szerepet vállalt az egyre népesebb család körüli teendőkben.

A fiú, János kitanulta a kéményseprő mesterséget, átvette a műhely vezetését és 1859-ben bekövetkezett haláláig mentesítette a mestert az üzlet terheitől.

Így Storno néhány évig végre nyugodtan tanulhatott és dolgozhatott Bécsben.

Belevetette magát a művészeti életbe, tárgyakat tervezett,többek között Lipót főherceg számára, képzőművészeti lapot szerkesztett. Bőven akadt támogatója is, így számos megrendeléshez jutott.

Az együtt töltött évek alatt öt saját gyermekük is született. Első gyermekük Louise: (1849-1854) egy végzetes baleset szövődményeként szerzett tüdőgyulladásban, öt éves korában elhunyt. A pár hónapot élt Rosalia 1850-ben látta meg a napvilágot.

Apja nevét továbbörökítő ifj. Ferenc 1851-ben jött világra.

Hosszú termékeny életet élt, nyolc gyermek édesapjaként 1938-ban távozott az élők sorából.Egy újabb kis  Louise (1855)  veleszületett betegsége miatt szintén korán felrepült a csillagokhoz.

Végül egy újabb fiú, Kálmán érkezett (1858-1934). Mint látjátok Stornoékat sem kímélte az élet, csak a két fiú, érthette meg a felnőtt kort.

Hagyomány volt a családban,  hogy a férfiak kitanulták a kéményseprő mesterséget, de utána ifj. Storno Ferenc  történeti festészetet, Kálmán pedig építészetet tanult  neves külföldi egyetemeken. Az 1870-es évektől pedig már együtt dolgoztak édesapjukkal. Szinte az egész nagy Magyarország területén megtalálhatók alkotásaik.

Ifj Storno Ferenc Miksa fia, Magda nagybátyjának, Ternegg Kálmánnak katonatársa és jó barátja volt.

Az illusztráció egy része a Soproni Múzeum tulajdona.Köszönet érte! Az archív foto Magda  hagyatéka. Az 1848-ból származó csendélet és divatrajz Askercz Éva /Soproni tájakon Sopron, Cédrus Art Klub, 1998-ból való. Az asztali dísz ábrázolása pedig Grászli-Kiss /A soproni Storno család munkássága és műgyűjteménye. Sopron, Soproni Múz. Alapítvány, 2013 könyvében található. E remek könyv a Soproni Múzeumban még kapható.

Forrás:

• Becht Rezső: Évfordulók a Storno-házban S.Sz.1972/3.
• Házi Jenő/ Soproni polgárcsaládok 1535–1848 Bp. Akad. K. 1982.
• Askercz Éva: Id. Storno Ferenc életrajzi feljegyzése 1868-ból Sz.:2000/2.
• Askercz Éva: Soproni tájakon:Válogatás id.S.F. vázlatkönyveiből. Sopron, Cédrus Art Klub, 1998
• Askercz Éva–Tirnitz József: Id. Stornó Ferenc jegyzetei az 1848–49. évi szabadságharc soproni és Sopron vidéki eseményeiről. S.Sz.:.1998/4.
• Szakács Anita /A polgárosodás leképződése családi szinten, avagy az urbanizáció egy speciális foglalkozás tükrében :Sopron és a kéményseprő Hartnerek a 19. század derekán. Online
• Grászli-Kiss /A soproni Storno család munkássága és műgyűjteménye. Sopron, Soproni Múz. Alapítvány, 2013