Hol lehet most kedves vándorunk, Storno Ferenc?
Az Utolsó garashoz címzett fogadóban üldögélt, a Bécsi kapu közelében. Hamar észrevette, hogy nem Pozsony felé ballag, de fáradt volt már, éhes is, lába megdagadt a sok gyaloglástól.
És a város látképe, a sok torony kecses íve is valahogy maradásra biztatta.
Betért hát a kocsmába, leült a kéményseprőcéh jelvénye mellé a kecskelábú fa asztalhoz, rendelt egy kupa bort, kenyeret és szalonnát és remélte, hogy a sors kegyes lesz hozzá és munkát talál. Így is lett. Hamarosan mellé telepedett Sopron egyik kéményseprő mestere, Hartner János, aki a munkájánál jobban szerette a jó soproni kékfrankost. Iszogattak, beszélgettek. Hamar megegyeztek, Storno a cég segédje lett.
**Megint vidám-bizakodóan nézett a jövőbe, hisz lett kenyere, fedele és munkája. A többi már rajta áll. Jól és sokat dolgozott, hamarosan üzletvezető lett, felvirágoztatta az iszákos Hartner elhanyagolt üzletét. Tekintélyt és barátokat szerzett. Titkos vágyát, hogy művésszé váljon, nem adta fel.
Szabad idejében szüntelen járta a várost és környékét és csak rajzolt..rajzolt és festett.
Megörökítette Sopront, a vidéket az embereket ,és mindent amit szépnek látott. Sőt nagy merészen felkereste a soproni rajziskola tanárát, Steinacker Károlyt, hogy órákat vegyen tőle. A mester eleinte barátságtalan bizalmatlansággal fogadta, gyanús volt neki ez a bátortalan fiatalember, aki ráadásul kéményseprő is! Hát már minden jött-ment azt hiszi, hogy talentoma van!
De mikor Storno megmutatta neki az úton és a városban készített rajzait, az öregember megenyhült. Lakására invitálta, egy pohár borocskával csillapítván a hangulatot, próba rajzott készíttetett vele. Ettől kezdve azután meg lett a tisztelet és barátság. Storno minden szabadidejét nála töltötte, sokat tanult.
Hamarosan híre járt a városban, hogy egy olasz festő járja álruhában a környéket, nagyon jóképű és ügyesen fest. Storno élvezte ezt a titokzatos népszerűséget. A hölgyek igyekeztek ismeretségbe kerülni vele. Ocskay báróné, Sophie főhercegnő, Steinlein grófné és Auersper hercegné mind-mind megrendelője és pártfogója lett. Nemsokára nagyot fordult az élete, meghalt a mestere és a fiatalember egy család és egy műhely összes gondját és felelősségét magára vállalva férfivá érett, de ez már egy következő történet.
Forrás:
- Becht Rezső: Évfordulók a Storno-házban S.Sz. 1972/3.
- Askercz Éva: Id. Storno Ferenc életrajzi feljegyzései 1868-ból. S.Sz. 2000/2.
- Askercz Éva: Soproni tájakon, válogatás id.S.F. vázlatkönyveiből. Cédrus Art., 1998.
- Storno Pál: A soproni Storno-ház, Képz.Alap, 1962.
- Hauser Károly/A Bécsi kapu-a festmény a Soproni Múzeum tulajdona-A festményt ábrázoló képeslap megvásárolható a Cédrus Könyvkereskedésben( S.Bünker köz)
-Storno festmények a Soproni Múzeum tulajdona, köszönet érte.
** Storno első soproni lakása az Új u.26.