Hej, mennyi mulatozásnak, vidám heccelődésnek, komoly világmegváltó beszélgetésnek volt tanúja ez a ház.

Itt volt ugyanis az a diáktanya, ahol Petőfi unokafivére és kedves barátja Orlay Petrik Soma, és a szintén rokon Salkovics fiú élték vidám diákéveiket.

Velük lakhatott volna Sándor is, hisz a jó lelkű Salkovics mérnök úr megígérte, hogy fiával együtt beíratja a nagy hírű soproni líceumba. Petőfi boldogan utazott hozzájuk Ostffyasszonyfára, hogy pár napot ott töltvén együtt induljanak Sopronba.

Az ám, de Sándor hevülő, szerelmes természete mindent elrontott.

Történt ugyanis, hogy, délutáni teára megérkezett a környék legszebb lánya, a szőke kék szemű Csáfordi Tóth Róza, aki iránt a költő azonnal szerelemre lobbant. Szokásához híven és az utókor szerencséjére érzelmeit rögtön versbe is szedte. A szépséges leányzó helyett azonban a dühödt apa kezeibe jutottak a lángoló sorok.

A többit elképzelhetitek. Botrány, sírás, átkozódás… Salkovics úr levette pártfogó kezeit szegény Sándorról.       Ő dacos volt és kemény, így szeptember 5-én azért is bement a fiúkkal Sopronba, és ha a líceumba nem mehetett, besoroztatta magát a Gollner féle gyalogezredbe. Nagyon nehezen viselte a kemény szabályokat, szívtelen rendet. Többször került összetűzésbe feletteseivel.

Enyhülést azok a szerdai-szombati délutánok adtak, mikor e diáktanyán barátaival múlathatta az időt.

Forrás: Illyés Gyula: Petőfi SándorBp. Szépirodalmi Kvk.,1963.