Sajnos családi fotónk nincs róla, megpróbálom szavakkal lefesteni.
Szeme kék volt, mint a nyári ég. Mosolya melegen simogató, mint a napsugár. Kicsi volt, fürge menyét, barátságos. Érdekelték a kinti világ, távoli élet zajosan áramló dolgai, de őrizte zártnak tűnő, de mégis szabad életét.
Sokat tudunk Róla, mert távoli rokon szálak fűzték Magda férjének családjával, ami később kedves barátsággá érlelődött.
A kapcsolat forrása az Erdei iskolához vezetett, ahhoz a szép, otthonos épülethez, melyet a híres Manninger család adományozott 1917-ben a városnak, hogy gyenge, fejletlen nehéz körülmények között élő gyermekeknek fejlesztő-oktató-nevelő fészke legyen.
Az internátusban friss erdei levegőn, bő táplálékkal erősítve, állandó orvosi felügyelet mellett okosodtak, nőttek a lurkók.
No ennek az iskolának első igazgatónője volt rokon, Pócsy Blanka (1882-1967).Szigorú, művelt, elhivatott okos nő, aki férjéül az erdei iskola dolgos, lelkes villanyszerelő gondnokát-Tepper Lajost választotta.
Hát úgy illettek ők össze, mint a víz és az olaj. Más neveltetés, más szellemiség, más vágyak és tervek. Hamar kihűlt, ellaposodott a kapcsolatuk. És ekkor lépett a képbe Ilus, a kedves, vidám, derűs tanítónéni. Hamar egymásra leltek ketten. Sokat nevettek, értették és vonzották egymást. Otthont talált szívük a másikban. Így azután Ilus néni és Lajos bácsi társak lettek egy életen át.
A Hermes árok Görbehalom mögötti erdős részén alakították igazi tündértanyájukat. Pedig a területen se víz, se áram nem volt, mégis egy jól működő kicsiny birodalmat építettek. A központi emeletes ház lett az otthonuk, melynek felső része örökre befejezetlen maradt. Pedig az optimista, örök bizakodó Lajos bácsi bízott benne, hogy a városi komfort ezen része eléri egyszer őket is eléri.
Vezetékeket és konnektorokat szerelt a falakba, sőt a nagy szoba mennyezetére csillárt is felszerelt.
Rengeteg könyvük, lemezük, kurblis lemezjátszójuk volt. Gyakran szállt a fák lombjai felett Mozart vagy Liszt gyönyörű muzsikája.
Közben rengeteget dolgoztak. Tyúkfarmot létesítettek, ahol nemesített tójókat tenyésztettek, gyümölcsfákat ültettek. Piacra vitték a sok drága terméket, nagy volt a soproniak igénye és elismerése csirkéik, tojásaik, sajtjaik iránt.
Vendégházat is emeltek, melyben szívesen látták a városi népet, akik ide menekültek a zaj, forgalom és stressz elől. Magdáék is gyakran vendégeskedtek a természet adta nyugalomban. Ius néniék boldogok voltak.
Sajnos Lajos bácsi korán elhunyt, így a kicsi tündéranyó egyedül maradt de sosem volt magányos.
Barátja volt a felhő, a fák és madarak. Élte és érezte, tisztelte, becsülte a természetet. Része volt, apró is darabkája a nagy mindenségnek, mellyel együttműködött, betartotta törvényeit és csak annyit vett el belőle, amire feltétlen szüksége volt.
Értett az állatok nyelvén, gyakran beszélgetett csibéivel kacsáival, kecskéivel. Különös szövettség fűzte Sármányhoz, a lovához. Apró kis asszony a fülébe súgta: Sármány Sopronba megyünk-és a kis állat máris engedelmesen beállt a kocsi elé és irányítás nélkül vitte gazdáját a városi piacra. Kutyájával, macskájával is jól értették egymást. Az állatok bejáratosak voltak a konyhájába, mindig számíthattak egy jó falatra.
Egyszerre csak átalakult a világ, bezárultak a határok. Elektromos jelzéssel ellátott szögesdrottal fenyegető vasfüggöny állított fel az új rendszer. A Tepper tanya határsávba, a senki földjére került. De az odatelepített kiskatonák is elbűvölte a kis erdei tündér, nagyon megszerették. Sokszor látogatták, segítettek a ház körül, vigyáztak rá, később még Tv-t nézni s elfuvarozták az örsre.
Az 50-60’as években Magda fia Bandi is heteket töltött kisfiúként a Tepper tanyán. Először szamárköhögése gyógyítása okán, mint egy szanatóriumba került ki Ilus nénihez de annyira megszeretett ott, hogy örömmel ment hosszú nyarakon át.
Telt-múlt az idő, a fiú egyetemre került, ritkábban tudott menni. Ilus néni megöregedett, egyre gyengébb lett. Tanyáját a győri evangélikus öregotthonra hagyva bevonult a védett és ellátást biztosító fedél alá.
A tanyát lassan visszafoglalta az erdő. A házak leromlottak, csontá soványodva veszítették el a múltat. Most egy elegáns, de alkalmazkodóan szép faház áll a helyén, úgy tűnik megőrizve a környezetből, amit csak lehet.
Forrás: Magda és fiai visszaemlékezései.
Fotók:
-Erdei iskola korabeli festmény-családi tulajdon
-Erdei iskola korabeli fotó online
-Pócsy Blanka ifjúkori képe-családi fotó
-1991-ben készített családi fotók a Tepper tanyáról
-Egyetemista Bandi
