Ismered az Erzsébet kertben üldögélő bronzférfit? Mereven ül egy fotelben, kezében nyitott könyv.
Távoli.
Kő és fém.
Pedig Ő-Bánffy Miklós (Kolozsvár 1873- Budapest 1950) igazi férfi volt. Tele élettel,lélekkel, szeretettel, szerelemmel, ötlettel bátorsággal és tehetséggel. Remek stílusú és fergeteges humorú férfi.
Élt.
Családja Erdély legősibb, legelőkelőbb, leggazdagabbjai közé tartozott.
Miklós Bonchidán növekedett és nevelkedett fényűző –gondos körülmények között. Apja igen nagy gondot fordított az oktatására is, fényes politikai karriert szánva neki. Jogot tanult. Azonban sokkal jobban érdekelte az irodalom zene és képzőművészet és mivel az égiek nagy talentummal áldották meg, hamarosan kitűnt tehetségével.
A Nemzeti Színház és az Operaház főintendánsaként díszleteket, jelmezeket tervezett, sok híres író könyvét illusztrálta..
... ő tervezte IV. Károly király koronázási ünnepségének dekorációit. Több hangszeren is virtuózan játszott és kottát ugyan olyan jól olvasott, mint könyveket. E mellett tehetséges irodalmárrá vált, remek stílusa, gazdag szókincse és mesés képzelete vezette.
Már egészen fiatalon kitűnő drámákat,meséket írt és illusztrál,igaz álnéven, mert félt szigorú apja és arisztokrata társasága ítéletétől.
Élte a mágnások fényűző életét. Lovagolt, vívott, vadászott, utazott, bálozott, táncolt és párbajozott. Főleg az asszonyok-lányok miatt. Bohém volt, kedves, lenyűgöző. Imádta a színházat. Esténként mulatóba és színházba járt. Sőt egyetemista korában többször fel is lépett a Várszínházban. Persze ezt is titkolta szigorú, vaskalapos apja előtt.
És hát a nők…elsodorták, megbabonázták a szépséges tündérek.
De igazán egész életében csak két asszonyt szeretett. Egy hűséges hűtlen volt. Nem tudott szabadulni egyiküktől sem. És mindkét szerelme először máshoz menekült előle, mert az eszméiért bátran kiálló politikus nem tudta, nem merte elkötelezni magát. Persze feje fölött ott dörgött szigorú, ellentmondást nem tűrő apja, aki mindkét alkalommal megakadályozta , hogy nőül vegye kedvesét.
Az első hölgy Szilvássy Karola* erdélyi nemes kisasszony, kinek származása, műveltsége és anyagi helyzete rendben volt. De mégis kirítt a főúri társaságból. Nem törődött a konzervatív arisztokrácia finomkodó allűrjeivel.
A szabad életért, nők egyenjogúságáért harcolt,sokszor botrányba keveredvén. Bánffyval megértették és szerették egymást, de kapcsolatukból a szigorú apa ellenállása miatt mégsem lett semmi. Karola ekkor hirtelen báró Bornemissza Elemérné lett, de élete végéig megtartotta bensőséges kapcsolatát szerelmével.
A másik nagy szerelem a híres és ünnepelt színésznő Várady Aranka volt. No itt azután a szépségen és sikeren kívül nem volt semmi elfogadható a főnemes apa számára, így újra közbelépett. Szakításra bírta a fiatalokat. Aranka férjhez ment és eltemetkezett Miklós elől.
De milyen az élet? Pár év után véletlenül találkoztak Velencében, és akkor már nem tudtak ellenállni vágyaiknak. Még erősebb lett az érzelmi kötelék. Együtt éltek hol Pesten, hol Bonchidán vagy Kolozsváron. Kapcsolatukat csak az öreg Bánffy halála után tehették hivatalossá. Pedig közben igazi családdá bővültek, hisz megszületett kislányuk Bánffy Katalin, de ő is már lassan 15 éves, mikor szülei végre frigyre léphetnek.
Apának kitűnő volt a báró, szerették és nagyon értették egymást leánykájával. Pápuának becézte édesapját.
Sokat voltak együtt, kirándultak, játszottak.
Sőt dolgoztak is közösen,a magyar irodalom külföldön is elismert remekművét a háromkötetes Erdélyi történetet az ifjú grófkisasszony gépelte és rendezte sajtó alá
A II. világháború megrendítette az életüket. Az ekkor már özvegy Karola ismét közelebb került Bánffyhoz, gyakran látogatta őket. A család elfogadta barátkozó közeledését. De Aranka titkon féltékennyé vált a lassan hatvan feletti bárónéra, mert megérezte, hogy férje megint kettőjük között létezik.
Fagyossá vált a légkör, sokat vitatkoztak. Pedig Aranka szerelme valós volt még. „Nagyon szeretem a férjemet, de köztünk áll Bornemisszáné” írja naplójában majd „Nélküle (Milkós) semmi az élet-vele gyötrődés.”
Bánffy ismét belevetette magát a politikába. 1943-ban titkos megbízatással Bukarestben kezdett tárgyalásokat a Hitler ellenes erőkkel. Ezt megtudva a németek kegyetlen bosszút álltak. 1944 októberében felgyújtották kifosztották és megsemmisítették a Bánffyak ősi fészkét, a bonchidai kastélyt. A 400 holdas, növényritkaságokkal büszkélkedő parkot, a gyönyörű, értékes bútorokkal, porcelánnal szőnyegekkel berendezett kastélyt kirabolták, fölégették tönkretették. A felbecsülhetetlen régiségeket tartalmazó könyvtárat, levéltárat széthordták, sárba taposták. Hetekig tartott ez az esztelen,gyűlölködő, gonosz tobzódás.
Szerencsére családját már Pesten tudta, biztonságban. De itt mindenük odalett. Elveszett vagyonuk, múltjuk, biztonságuk. 1945 után sorsa egészen embertelenné vált. Romániában rekedt. Bántották. Kritizálták politikai és irodalmi munkásságát.
Bánffy Miklós a nagyszerű, okos ember, aki az Operaházat és Nemzeti színházat fejlesztette, aki Bartók Bélát felfedezte és játszatta a magyar színpadokon, aki díszlet és jelmezterveiről,drámáiról, világhírű regénytrilógiájáról méltán híres volt,aki Erdély irodalmi és kulturális életének felvirágoztatója és a magyarság megmaradásának élharcosa volt….
..és akinek, mit akkori külügyminiszternek,mi, Sopron és nyolc község Magyarországhoz való tartozásunkat köszönhetjük** .Szegény. Éhezik.
Sovány, vékony hajlott hátú öregemberré vált, aki naponta húzta kicsi szekerét a piacról haza csekély élelemmel, amit már nem bírt cipelni. Báró Bornemissza Elemérné, Szilvássy Karola, feledhetetlen szerelme, mellette maradt. Segítették, és túl a hetven éven is szerették egymást.
Az asszony 1848-ban elhunyt. Bánffy végleg magára maradt.
És ekkor megjelent a másik társ, Aranka. Kérvényezték, hogy Magyarországra települhessen, ahol felesége gondját viselheti. Többszöri próbálkozás után 1949 őszén betegen, gyengén szállt le a vonatról. Hamarosan kórházba került és 1950 június 6-án, hitvese karjaiban adta át lelkét az Úrnak….A Kolozsvárott, a Házsongárdi temetőben nyugszik.
Ha az Erzsébet kertben elmentek ellőtte, küldjetek egy mosolyt és egy biccentést.....
„Isten áldja Gróf Úr!”
*Szilvássy Karola(Kolozsvár,1876-1948) Erdély-szerte ismert,rendkívül művelt, szép, vállalkozó szellemű, a kor társadalmi normáival szembemenő, intelligens nemesasszony volt. Bánffy Miklós múzsája, róla mintázta az Erdélyi történetek főhősnőjét, Milóth Adrienne-t. Amatőr színészként Ibsen Nórájának, női főszerepet alakította, nagyon sikeresen. 1913-ban az Apacsnő szerelme című film rendezője volt. Első nő Európában, aki repülőre ült. Az első világháború sebészeti különítményében ápolónőként dolgozott. Békeidőben aktív közéleti tevékenységet folytatott: a Kolozsvári Nőszövetség elnöke, a marosvásárhelyi Kemény Zsigmond Irodalmi Társaság tagja, az Erdélyi Színpártoló Társaság alelnöknője, az Erdélyi Helikon védasszonya. A diakonissza mozgalom támogatójaként nagy szerepet vállalt a betegek, a szegények megsegítésében.
Összegyűjtötte az erdélyi arisztokrata hölgyek receptjeit. A könyv nekem is megvan. Érdekes olvasmány és egy kis átalakítással igazán jókat lehet főzni belőle.
** Az 1921-es soproni népszavazás létrejöttének ugyanis két előfeltétele volt. Az első, a Rongyos Gárda hős felkelőinek katonai sikerei, mellyel tárgyalásra kényszerítették a győztes hatalmak képviselőit. A másik azonban az, hogy gróf Bánffy Miklós külügyminiszterként zseniális diplomáciával képviselte hazánk érdekeit e tárgyalásokon.
-Bánffy Miklós szobrát, Párkányi Raab Péter alkotását, 2013 december 14-én avatták fel Sopronban, az Erzsébet kertben.
Forrás:
-Bánffy Miklós: Emlékeimből (1932), Huszonöt év (1945) Kolozsvár: Polis Kvk., 2001.
-Gróf Bánffy Katalin: Ének az életből. Helikon, 2014.
-Báró Bornemissza Elemérné Szilvássy Karola : Receptek, Helikon, 2015-Függeléke.
- Csapody Miklós: Király utca 14.: Bánffy Miklós utolsó kolozsvári évei (1944–1949).- Korunk, 2011. 22.évf.11.sz-online
-Váradi Aranka : Naplóm (részletek).-Korunk 2002/dec.-online
-Magyar Szemle XXVI/9-10.sz.
- Új magyar irodalmi lexikon I. Akadémiai. 1994.
