Szép kirándulás a római kori Scarbantiában....

2017. június 12. - Lépteik nyomán

Gyakran gondolok arra, milyen jó lenne részt venni egy időutazáson. Látni Scarbantia fórumát a római időkben.

Már az I. században veteránok és a hozzájuk csatlakozó kereskedők telepedtek le itt a Borostyánkő út mellett és néhány évtized alatt ragyogó virágzó várossá alakították.

Előkelő római utazóként sétáljunk végig egy meleg nyári napon a fórumon.

Jóleső érzéssel nyugtázhatjuk, hogy mindent megtalálunk itt, ami kényelmünket és szórakozásunkat szolgálja, semmivel sem marad le a város a Rómában megszokottól. Tógánkat lágyan fújdogálja a szellő, melegen süt a nap. Könnyed a járás a fedett járdákon. Hallottuk, hogy a város alatt csatornahálózat terül el. Körbenézve fedett oszlopcsarnokokkal díszített elegáns kőházakat látunk.

A tér északi oldalán elemekedik a Capitoliumi triás monumentális temploma, mesélik, hogy Jupiter, Juno és Minerva hatalmas szobrához a márványt Görögországból vizi úton szállították Itáliába,ott vásárolta meg a város tanácsa, nem sajnálva érte a tetemes költségeket.

Szép ez a tágas tér. Nagy a sürgés-forgás, sétáló-bámészkodó embereket ugyanúgy látni itt, mint dolgukra sietőket, hisz két fontos közintézmény, a törvényház vagyis basilica és a curia nagy gyűlésterme is itt található. A figyelmes szemlélő gyakran láthatja a város előkelőségeit főleg,gyaloghintón. Borozók, vendéglők váltják egymást, csábító a frissen sült hús illata. Leülünk és megiszunk egy kupa finom fertőparti bort, sajnos ebben a korban főleg fehérbort árultak Scarbantiában én pedig a vöröset szeretem.

Elnézegetjük Silvanus nagy templomát és előtte üldögélő öreget, akik áldozati galambokat árul egy nagy fonott kosárból. Császárszobrok, oltárkövek , virágárus és vízhordófiú.

Lassan felkerekedünk, elindulunk a fürdőbe. Kettő közül választhatunk, az egyik mindjárt itt van a forumon, a másik a déli kapunál. Mindkettőben három medence, egy hideg-langyos és forró vizű várja megfáradt testünket , majd a masszás.

Később Quintulianus decurio vár vendégségbe. Bágyadtan heverünk az alacsony ágyakon eszegetjük a finom csemegéket, kortyolgatjuk a bort. A decurio háza nagyon elegáns, padlófűtés, gyönyörű mozaikpadló és művészi freskók díszitik a falakat.

A nők szépek, elegánsak és gazdagon ékszerezettek, gyakoriak a borostyán és arany ékszerek, mind drága importáru.

Este a városkapun kívül eső amphiteatrumba látogatunk. Úgy hallottam gyakran rendeznek itt színházi bemutatókat, cirkuszi előadásokat, állatviadalokat. De nincs szerencsém,ma gladiátorok vívnak majd egymással, életre-halálra. Ezt nem szeretem, de a többiek nagyon lelkesek. Ki gyalog, ki hordszéken érkezik.

Sokan vagyunk, mert nem csak a városból, de a környékbeli elegáns villagazdaságokból is áramlik a tömeg. Nehezen tudunk áttörni az egyre lelkesebb sokadalmon, hisz a harcosok nagyon népszerűek és a játékok idején felállított standoknál olcsón mérik a bort. Fogadásokat is kötnek a győzelmükre, buzdító versikékbe ágyazva, egyre hangosabban skandálva a nevüket.

Mielőtt helyet foglalunk a lelátón, betérünk a bejárat melletti kis kápolnába, Nemesis, a sors istennőjének szentélye ez, elmondunk egy imát a harcosokért és magunkért. Majd elsétálunk Diana, az állatok védőszentjének szobra előtt, alázatos főhajtással tisztelgünk a harcos oroszlánokért is.

Boltozatos feljárókból bolthajtásos lépcsőkön jutunk a lelátókra,melyet favázas nyeregtető véd az időjárás viszontagságaitól. Páholysorunk mellvédjét ugyancsak kő borítja.

Lassan besötétedik, elővesszük agyagmécseseinket, az aréna minden oldalán kigyúlnak a fények, mintha a csillagos ég tükröződne,6.000 kicsiny élet. Holnap a 21. században ébredünk. Jó éjt.