A második hős férfiú 

Paur Iván (1806 Kismarton-1888 Sopron) régész, történész, Széchényiek levéltárosa, honvéd őrnagy, a magyar archeológia egyik megalapítója.

Kismartonban született, de gyermekéveinek nagy részét Sopronban töltötte, gimnáziumi tanulmányait is nálunk és Kőszegen végezte.

 Pozsonyban szerzett jogi diplomát.

A felvilágosult, polgári gondolkodású Paur 1848 októberében a Jellacic elleni népfelkelés századosa lett városunkban.

Később századával a feldunai hadtesthez csatlakozva részt vett az október 30-i schwechati csatában.

1849 tavaszán kinevezték a feldunai hadsereg főhadbiztosává.
Átvette a VII. hadtest élelmezési szolgálatainak vezetését is.

A tavaszi hadjárat csúcspontja 1849 májusában Buda ostroma volt. A hősiesen harcoló Paur őrnagyi rangot kapott.

A világosi fegyverletétel után öt hónapig vizsgálati fogságban tartották, de bűntény hiányában az eljárást beszüntették.

Szabadulása után a régészet felé fordult, elvégezvén az egyetemet, a Magyar Nemzeti Múzeum érem és levéltárának munkatársa lett. Kutatási területe a magyarországi római kori emlékek.
1858 az MTA levelező tagjává választotta.

1867 után Sopronba költözött, jelentős ásatásokat végzett és szakmailag fontos főleg római kori gyűjteményt hozott létre, mely a Soproni Múzeum archeológiai gyűjteményének alapját képezte.

1888-ban Sopronban érte a halál. Sírja a régi Szent Mihály temetőben található

Forrás:
-Bella Lajos: Paur Iván, Sopron,1889
-Banner János:Paur Iván emlékezet S.Sz. 1967/4.
-Bona Gábor: Az 1848-49-es honvédsereg Sopron vármegyéből származó tisztjei S.Sz. 1998/4.

-Rozsondai Károly: Képek a soproni tanítóképző történetéből S.Sz.:1958/ 3

Képek:

-Anton Ziegler: Schwechati csata

-Jakocy: Buda ostroma 1849 május 21.

-Nemzeti Múzeum: N.M. archívum

-Pozsony: színezett litográfia 1810

-Jellasics horváth bán: színezett litográfia 1849

A harmadik nemes lelkű férfiú a szavakkal harcoló 

Kolbenheyer Mór: (Szilézia 1810-Sopron 1884) evangélikus lelkész, egyházi író, műfordító, "a szabadságharc hitvallója” 
Tanulmányait Eperjesen és Késmárkon végezte.

1846-ban hívták meg Sopronba lelkésznek. Unokatestvére Görgey Artúr.

Templom utca 17 szám alatt élt és dolgozott.

A „szabadságharc hitvallója” olvashatjuk az emléktábláján, ő nem fegyverrel, hanem szóval, „Az igaz szó”-val harcolt. Ez volt a címe az 1848 március 26-án a Casino nagytermében elhangzott gyújtóhangú beszédének, melyben kiállt a szólásszabadságért. Később ez nyomtatásban is megjelent.
Március 29-én Batthányi miniszterelnöki rendelete értelmében Sopronban is megalakították a folyó ügyek intézésére szolgáló „Bizottsági Választmányt” melynek Kolbenheyer is tagja volt.

Az 1848 december 16-án bevonuló osztrák seregek vizsgálati fogságban tartották és sokáig, mint megbízhatatlant figyelték. Az 1850-es években dolgozhatott újra szabadon.

Lelkipásztori működése mellett nagy érdemeket szerzett a Soproni tanítóképző létrejöttében.1856-ban végigjárta Európát és szenvedélyes szónoklatokkal gyűjtött pénzt e nemes célra. Részt vett a soproni árvaház megalapításában és létrehozta a német evangélikus segélyszervezet Gusztáv Adolf soproni egyletét.

A Toronyépítő Bizottság elnökeként segítette az evangélikus templom tornyának megalkotását, melyet azután ő szentelt fel 1867-ben.

Tevékenységét az uralkodó 1877-ben a Ferenc József-rend lovagkeresztjével ismerte el.

Legnagyobb érdeme műfordítói tevékenysége; németre fordította,Arany,Czuczor, Petőfi, Vörösmarty,és Garay műveit, így megnyitva a világ kapuját e nagy költők előtt.Fordításainak teljes gyűjteménye egyetlen könyvtárban sem lelhető.A legnagyobb összeállítással Sopron líceumi könyvtára rendelkezik, de ők is csak 25 művet őriznek.

1884. január 4-én hunyt el Sopronban Síremléke az evangélikus temetőben található, lakóházát emléktábla ékesíti.

Forrás:

-Aranykönyv 2000. Sopron, 1999. p. 68.
-Boronkai Szabolcs: Haza és hazafiság a 19. századi soproni német nyelvű prédikációkban S.Sz.: 2000/3.
-Boronkai Szabolcs: Kolbenheyer Mór irodalmi művei. S.Sz.: 1994/2.
-Boronkai Szabolcs: A soproni Kolbenheyer Mór „Toldi”-fordításai. S.Sz.:1994/3.

-Németh Sára: Kolbenheyer Móric. Budapest, Egyetemi nyomda, 1938.