Dukai Takách Judit költőnő (1795-1836) 

Az ősz hajú, karcsú asszonyt látásból ismerte mindenki a környéken. Lassan három éve lakott a Várkerület 63 számú házban, a kissé bogaras nyelvész Szabó József vendégeként. 

Távolságtartó lényében még mindig volt valami szépséges báj, ahogy a Kecske templom homályában térdelve elmélyülten imádkozott, vagy fecsegő kis cselédjével a nyomában a piac forgatagában lépegetett.

Beszédbe nem elegyedett senkivel. Szeretett egyedül lenni, emlékezni, gondolkozni. Éjszakánként gyakran köhögött és ilyenkor a halál piros virága nyílt fehér zsebkendőjén. Már csak ritkán verselt,már nem vágyott semmire csak békességre és csendre.

 Pedig élete a szépség a siker a fény és hódolat bódulatában telt.

Édesapja a megye egyik leggazdagabb földesura volt, aki felvilágosult eszméivel nagyon fontosnak tartotta, hogy egyetlen gyermeke műveltséget szerezzen.

Ez a felfogás abban az időben egyáltalán nem volt általános. A lányokat főleg feleségnek, háziasszonynak szánták, írni-olvasni is csak épp’ hogy tudtak, Judit azonban nyelveket tanulhatott, zongorázott, széles belátása volt a politikába és a közélet történéseibe. És édesapja nem csak afféle női szeszélynek tartotta a versírást, hanem „édes atyai csókok között bátorította” is lánykáját.(DTJ önéletrajza) . 

Juditnak a jó Isten megadott minden földi jót, hisz a gazdagság, pezsgő szellemi élet mellett messze földön híres szépség is volt

”Csupa poézis … csupa illat, csupa édesség.” írta róla Schöpflin Aladár. „Derűs üde egyéniségével kamatoztatni is tudta szépségét. Ahol megjelent, egyenrangú partnere tudott lenni a férfitársaságnak”

És ez a társaság jelentős emberekből, művészekből a szellemi élet óriásaiból állt, Döbrentei Gábor, Katona József, Vörösmarty, Wesselényi és a kedves rokon, unokanővére férje, Berzsenyi Dániel.

Irodalmi körökben úgy vélik, hogy Judit méltóbb felesége lett volna a költőnek az örökké zsémbes, kötekedő és férjét némileg lenéző Zsuzsanna helyett. Tán szerelem is szövődött a két összeillő ember között. Judit erről így ír.

„Egész héten mindennap vendégeim voltak, s utoljára jött a legkedvesebb vendég, a mi Berzsenyink. Igen jól töltöttük időnket; délután mind egész estvélyig olvastatott vélem… Igen jó kedve volt nálunk; kimondhatatlan sokat nevettettem véle; örülök, hogy Dukában mindég víg kedvvel van”. (1814 nov.21.) Berzsenyi rajongó méltató versben üdvözölte szép rokonát.

 Rajongói verseket írt hozzá Katona József is, a kor nőideálját ünnepelve Juditban. 

Legnagyobb sikerét azonban a keszthelyi Helikon ünnepségeken érte el. Festetics György irodalmi ünnepségein Judit volt a központ. E szellemi nagyságú férfitársaság teljes jogú társnak fogadta el őt, költői névvel is megajándékozták, ő lett Malvina.

1818 nyarán hirtelen vége szakadt e szellemi, irodalmi és asszonyi diadalútnak, Judit férjhez ment , vidékre költözött, feleség-anya és háziasszony lett, felhagyott a versírással. Mintha egy csillag hullott volna csendesen a földre. Később, egyik gyermeke és férje halála után újra férjhez ment, nem zengett többé e kedves szép madárka, néha írt még verseket, de csak magának, jegyzetfüzetének.

 Élete utolsó három évét töltötte e házban, tüdőbajban halt meg 1836-ban.
Jelentőségét Fenyő István szavai nyomán így foglalhatom össze: Judit az idő küldötte volt,megtestesítette a polgárosult hazai nő ideált amelyre a nemzeti irodalom, nemzeti műveltség érdekében annyira szükség volt.

Források:

-Vadász Norbert: Dukai Takách Judit élete és munkái Bp., 1909

-Fenyő István: Dukai Takách Judit költőnő a magyar klasszicizmus korában S.Sz. 1990/1

-Berzsenyi Dániel verse Dukai Takách Judithoz