Salzmann Károly és az ő szélmalma

1864 egy borús délelőttjén szomorú kis csapat lépett ki az Újteleki u. 23-számú ház kapuján. Négy férfi vállán vitte az egyszerű fakoporsót, egy megtört fekete ruhás asszony lépdelt utána. Csendben haladtak a temető felé. Egy nagyra törő, okos, bátor, tehetséges férfit kísértek utolsó útjára, Salzmann Károly építészt, aki merte megvalósítani álmait és aki ebbe a ragyogó szárnyalásba belebukott.

1810-ben Bécsben született mérnök családban. Korán, már 17 évesen a bécsi műegyetem hallgatója, ahol mértant, gépészetet, földmérést és építészetet tanult, rajzkészségét is fejlesztette.

Magyar lányt vett feleségül, Volz Katalint, akivel Sopronban kezdték új életüket.                                   Salzmann hamar otthon érezte magát, megszerette a várost.

Úgy érezte itt a lehetőség, hogy megvalósítsa álmát egy funkciójában a legkorszerűbb, építészetileg nagyon igényes szélmalom építését. 
A torony, a melléképületek és a lakóház építése négy évig, 1841-1845 tartott.

Salzmann fő művének tekintette ezt a malmot, valami nagyszerűt, csodálatosat kívánt alkotni. Beleépíteni minden szakmai tudását, igényességét, szép iránti vágyát. Sokáig kereste a helyszínt, választása végül a Kurucdombra esett és igaza lett, hisz a felépült szélmalom ma is jól látható a város minden pontjáról, különös szépségével híva fel magára a figyelmet. 

Az építkezés temérdek pénzt emésztett fel, Salzmann belefektette apai örökségét, felesége pénzét, a barátaitól kapott kölcsönt és rengeteg banki hitelt, de nem adta alább. A gépészeti megoldásoknál a legkorszerűbb holland mintát követte, a torony építésénél pedig a legigényesebb és legdrágább anyagot, téglát kívánt.

Ha ránéztek a toronyra (igazán mondom, megéri egy szép délután felsétálni a Kurucdombra , tüzetesebben megnézni a szélmalmot, átölelni a falat és erre a nagyszerű álmodóra gondolni) láthatjátok,hogy végül vegyesen használta a téglát és a mészkövet. 

Olcsóbb volt. De a torony vegyes falazatát nem fedte el vakolattal, őszintén mutatta a pótlást. A vörös tégla -fehér mészkő ritmikus váltakozása előnyére vált az épületnek,különös keleties hatást kölcsönözve neki.

1860-ra Salzmann súlyosan eladósodott. Minden igyekezet ellenére 1861 ben el kellett adnia a malmot melléképületeivel és ott lévő saját lakóházával együtt.

Belebukott.

De műve ma is áll,

hirdetve az építész bátor kiállását álmai az új technológia megvalósítása mellett. Malma mellé hamarosan több szélmalom épült, bizonyítva, hogy nem is volt olyan élettől elrugaszkodott, örült terv az övé.

Forrás:

-Szalai Emőke Mária: S.K. életműve. S.Sz. 2010/1.

-Horváth Zoltán: A soproni és sopronbánfalvi molnárcsaládok és malmaik története 1767-1950 Sopron, 1993.