Soproni létünknek állandó társa, szemlélője csendes kísérője a várfal.
Meghatározza városunk szerkezetét, a Várkerület ívét, a belváros utcáinak vonalát.
Elővillan a Várkerület és a Színház utca házai mögül, gyönyörűséges függőkerteket ölel a Templom utca és Szent György utca rejtekén, védőn óvja a hozzá simuló épületek biztonságát.
Méltóságos szépségében mutatkozik az Előkapu és Városház utca járókelői előtt...
....és hagyja, hogy dolgunk után sietve átrohanjunk falain a Fórum átjáró, vagy a megyeháza alatt.
Már a rómaiak is… igen városunk és a fal története is így kezdődik.
Az I században római telepesek, veterán katonák, kereskedők telepedtek le az ismert kereskedő útvonal, a Borostyánkő út mellett,
...mely az Északi tengert kötötte össze a Földközivel. Az adottságok kiválóak voltak; a Soproni medence remek összeköttetést jelentett a Bécsi medence és a Kisalföld között, a település számára pedig viszonylagos védelmet nyújtott a Rák és Ikva patakok íve.
Scarbantia szépen fejlődött a századok alatt, hamarosan modern római várossá alakult. Kőházak, bazaltburkolatú utak, fürdők, padlófűtés, a Bécsi dombon amphitheatrum nyújtott luxus körülményeket a városlakóknak és az egyre gyakrabban ide látogató idegeneknek.
A nomád támadások okán 304-ben, Diocletianus császár (uralkodott:isz. 284-305.) parancsára, a várost fallal vették körül.* Ez a védműrendszer a középkori és a mai városszerkezet meghatározója.
Miután már álltak a fontos középületek és lakóházak, a falak ezeket, körülölelve, védve, ellipszis alakot öltve készültek el. Akadtak olyan, nem igazán jelentős épületek melyek kívül rekedtek a falon. Ezeket védelmi célból lebontották. Néhány mellékút vonalát a felépülő falak eltorlaszolták. A város magját a Borostyánkő út egy szakasza képezte, ahol pedig az északi és déli oldalon futva e fal keresztezte azt, ott állították fel a város é-i és D-i kapuját. A falból előugró kaputornyokon kívül 30-35 bástyatorony erősítette a védelmi rendszert.
Képzeljétek el milyen komoly, impozáns és tiszteletet parancsoló volt ez a monumentális építmény; 8,5 méter magas és 3 méter széles falaival, az északi oldalon (a mai Tűztorony mellett) és a délin (az Orsolya iskola vonalában) megálljt parancsoló kapuzatával.
A kapukat zárva tartották a figyelő őrök minden, a városba tartó személyt, kocsit, lovas alakulatot ellenőriztek. Ha mindent rendben találtak, megnyíltak a hatalmas kapuszárnyak, és a vándor, egy barátságos „Ave!” –t intve gyalog, szekéren vagy lóháton elindult a hívogatóan szép, barátságos fórum felé, pénztárcájához mérten egy kupa bor, ízletes sült netalán egy kellemes fürdő reményteli ígéretével szájában és fáradt tagjaiban.
A nagy bazaltkövekből kirakott út, a Borostyánkő út városi szakaszának rekonstrukcióját és a városkapu maradványait megtalálod a Fő tér keleti részén, kiemelkedik a térburkolatból és a Soproni Múzeum kiállításában.
Az eredetit is meglesheted, ha bekukucskálsz a Patika ház Gambrinus étterem felőli galambok lakta oldalán. Ma megtettem, nem szép látvány, csupa kosz és szemét. Sajnos.
*A várfalak építését elrendelő császár, Diocletianus életéről, a keresztényüldözésről ír, szép szerelmi történetbe ágyazva, Móra Ferenc/ Aranykoporsó c. regényében. Fújd le róluk a port, keltsd életre őket
** A témában remek anyagot találsz, és további érdekességeket láthatsz a Soproni Múzeum régészeti kiállításán.
Forrás:
Póczy Klára: Scarbantia Corvina, 1977
Csatkai Endre: Sopron és környéke műemlékei, 1956
Gömöri János: A Várostorony és a városfalak Cartographia, 1993 TKM füzetek, 57
Holl Imre: Scarbantia–Sopron városfalai S.Sz.1997/4.
Fotók: saját készítés ill. Gömöri János szerkesztésében Kovács-Gombos Gábor készített rajzok és Média Építészeti Irod. egy felvétele a távolból (2016.)
