Landshut varázslatos középkori városka Alsó-Bajorországban. Igazi kis ékszerdoboz. I.Lajos bajor király alapította 1204-ben és történelem adta szerencséje folytán szinte változatlanul őrzi a múltat.
Mindene megvan, ami egy ilyen ódon városkát illet.
A méltósággal hömpölygő Isar, zegzugos utcácskáin összebúvó öreg házai az óvárosban, ölelésük védelmében elegánsan emelkedő késő gótikus Szent Márton templom.
És a fölöttük büszkén terpeszkedő Trausnitz vára, melynek vaskos falai gyönyörű reneszánsz palotát rejtenek.Igazi turista látványosság. Münnchentől kb. 74-Soprontól 458 km.
Voltam ott.
Kétszer is.
De én a szokásos nevezetességeken túl akartam látni, Stornot kerestem. .
A család már több generáció óta megbecsült polgára volt a városnak. Kéményseprő céhet működtettek.
Vándoroltak-házasodtak-gyermekeik születtek, jöttek-mentek, de mindig vissza-visszatértek az ősi fészekbe.
Apja is utazás közben lelt feleséget. Kismartonban megpihenvén szerelembe esett a bécsi születésű Magdalena Regenauerrel, hamarosan összeházasodtak és 1821-ben megszületett a kis Ferkó.
A családfő visszavágyott hazai földre, így az 1823-as év már Bajorországban találta őket.
A kisfiú csak három éves volt, így Landshut, az öreg házak, a reneszánsz vár és a gótikus Szent Márton templom volt számára a Világ.
Ezek között a díszletek között növekedett, nyílt ki értelme a mindenségre, szeme a szépre.
Alap és ipari iskoláit is a városban végezte.
Jól tanult. És még ügyesebben rajzolt. Erre az ipari iskola remek terep volt, hisz itt „hivatalból” tanultak festeni, rajzolni és modellálni. Díjakat nyert rajzaival, sőt jó szemű tanárai szerették volna, ha a tehetséges szorgalmas fiú tovább tanul a müncheni litográfiai iskolában, ami a művészeti akadémia előszobája volt.
De a sors közbeszólt. Apja korán meghalt, anyagi és egzisztenciális bizonytalanságban hagyva a családot. Abban az időben egy nő nem vezethetett vállalkozást, így a megözvegyült édesanyja kényszerből hozzáment elhalt férje segédjéhez, aki, miután közös fiuk is született, csak a legminimálisabbat költötte az árvára.
Iskola, tandíj, gyertya az estéli tanuláshoz szóba sem jöhetett. A tovább tanulás sem. Kéményseprő lett a gyerek. De a művészet a szépség, az alkotás varázslatos örömét már megkóstolta és nem tudott lemondani róla többé.
Ha hivatalos úton, igazi iskolában nem tanulhatott, hagyta, hogy tanítsák pártfogói, akiket meggyőzött a fiúcska tehetségének varázsa; Herr Neff az ácsmester, akitől a várost járva, a házakat figyelve építészetet és tervezést tanult; vagy a festő Bergmann, aki a festészet fortélyaira tanította, és Pollnek a rajztanár, aki iskolán kívül is foglalkozott a lelkes legénykével, ornamentikára okítva őt.
És nem utolsó sorban maga a város, Landshut, mely szépségével, műemlékeivel, házaival , templomával igazi akadémia volt az ifjú számára.
Aki ismeri, szereti és figyeli Stornot, megérzi alkotásain, tervein, vázlatain, restaurálási munkáin Landshut üzenetét.
Storno és Landshut egy tőről fakad.
Itt átadom neki a szót, mert szebben és pontosabban én sem tudnám elmondani:
„(..) És nem utolsó sorban városom, Landshut, amelynek számos műemléke segített hozzá, hogy a régi korok művészetében eligazodjam. Ebben az időben sokat olvastam, néhanapján egészen virradatig, de még ennél is sokkal jobban szerettem rajzolni. Lerajzoltam jószerint mindent, ami kezem ügyébe került, a rajzolás tárgyaiban igazán nem voltam válogatós. Ezért aztán meglehetős sokoldalúságra tettem szert, amire későbben igen nagy szükségem is lett.(..)*
Azután mennie kellett. Édesanyja halála után megszűnt az a védő, oltalmazó szeretetbázis, amely féken tartotta a kapzsi mostohaapát. Johan Pflug újra nősült, és terveibe már nem fért bele a két Storno fiú.**
„ Hát így történt, hogy ugyan összetört szívvel, de némi készségekkel és jártasságokkal felfegyverkezve indultam el az utamon(..) Az otthon töltött időkre mindezek ellenére mégis úgy gondolok, mint számomra fontosakra (..)”
Jó utat, kedves vándor! Isten vezesse utadat ! Nem veszítjük nyomodat.
*fordítás Askercz Éva munkája
**Maximilien Storno, Ferenc öt évvel ifjabb testvére
Forrás:
Askercz Éva: Id. Storno Ferenc életrajzi feljegyzése 1868-ból S.Sz.2000/ 2.
Askercz Éva: Soproni tájakon: válogatás id. S.F. vázlatkönyveiből, Cédrus Art., 1998. A két Storno rajz is innen való.
És nem utolsó sorban saját élményeim, tapasztalataim, fotóim.
