Hőség kibírhatatlan. A napsugarak éles tűi szurkálják bőrödet, az agyad helyén fortyogó láva. Az aszfalt olvad a lábad alatt és az izzadt testek kipárolgása émelyítő.
Oh, egy megváltó csobbanás a kristálytiszta vízbe, melynek hűs érintése feloldoz, gyógyít, életre kelt.
A soproniaknak már a múlt század fordulóján is sok lehetőségük volt a fürdőzésre;
1845 után megépült a Nagyuszoda,
1868-ban a Kisuszoda,
majd 1908-ban a Lőverekben nyílt meg az „Erdei Fürdő.”
A Nagyuszoda létesítése is az általam szeretett és korábban megénekelt malmokhoz kötődik.
Az Ikva vize ugyanis szárazság idején kevés volt Greilinger Kristóf és fia Nándor malmának működtetéséhez. Ezért a két derék molnár úgy határozott, hogy a patak vizét más módon is hasznosítva, a népeknek örömöt és mulatságot, maguknak meg búsás hasznot biztosít. A tanács támogatta Greilingerék ötletét, mert a városiasodó lakosság igényelte ezt az újfajta szórakozást. Így 1845 forró nyarán megnyílt város első, nyilvános fürdője, a Nagyuszoda.
Egy 1935. évi leírás szerint a medence hossza 200 méter, a szélessége 20–45 méter(?). A kabinok száma 100, a szekrényeké 280 volt.
Lássuk Magda emlékeit:
„(..) Amikor vége lett az iskolának, áttettük székhelyünket a Nagyuszodába. Ezt az uszodát az Ikva táplálta és akkor még olyan tiszta volt, hogy a fiúk rákásztak benne.Gyönyörű, selymes zöld vizét mindig elbűvölve néztem, egészen elvarázsolt. Mivel ez természetes víz volt, halak, ebihalak mellett piócák is éltek benne. Nem borzadtunk tőlük, egyszerűen csak megsóztuk őket és lepotyogtak.
Ha az időjárás engedte, szinte minden nap kint voltunk. Nagyon jó élet volt ez, remek társaság, csupa fiatal. Az igaz, hogy külön oldalon voltak a fiúk és külön a lányok öltözői, de azután az egész napot együtt töltöttük. Persze garde akkor is volt mellettünk mindig, Ómama az árnyékban kötögetett és élvezte a sok szép kedves fiatal látványát. A fiuk nagyon udvariasak voltak velünk, újabb és újabb játékokat találtak ki a szórakoztatásunkra.
Nagy úszóélet folyt, úszó és ugró versenyekkel, úszóoktatással. Egy hosszú rúdon, kötélen tartott bennünket az úszómester és harsány vezényszavakkal instruált. Aránylag hamar megtanultunk úszni. Aki nem volt még biztos a vízben, felfújt marhahólyaggal tartotta fent magát.
Barátságok, szerelmek szövődtek a vén fűzfák alatt. Felejthetetlen, boldog idők voltak (..).”
Forrás:
Magda emlékiratai és fotói
- Güntner Péter: A balfi fürdő története (1865–1914) /
S.Sz. 1998/3. SZÁM
- Horváth Zoltán: A soproni és a sopronbánfalvi molnárcsaládok és malmaik története (1767–1950) Sopron, 1993
-Becht Rezső/ Soproni évszakok, nyár S.Sz. 1938/4.
