Nádasdy Borbála hűséges nevelőnője, a soproni Takács Ágnes.
Borbála édesapja, gróf Nádasdy Pál, a hazánknak országbírókat, hadvezéreket és mecénásokat adó történelmi Nádasdy család leszármazottja.
Gróf Nádasdy Ferenc országbíró
A kislány csupán néhány évig élvezhette a társadalmi és családi helyzetéből adódó kényelmes, szép életet.
A háború megpróbáltatásai után sorsa a jog-és birtokfosztás, társadalmi megbélyegzés és megaláztatás volt.Hogy életben maradjon, és emberhez méltóan élhessen, az ’56-os forradalom után, mindössze 17 évesen elhagyta Magyarországot.
Volt Bécsben színésznő, Párizsban balettmester, nyugdíjba vonulása után írónő, immáron öt kötet fémjelzi nevét. A rendszerváltás óta gyakran jár haza, kulturális nagyköveti munkája mellett könyveit népszerűsíti és példát mutat olvasóinak emberségből, hazaszeretetből, vitalitásból és bölcsességből.
Nos, Borbála nevelőnője egy soproni hölgy, a hűséges, tisztességes Takács Ágnes volt. 1943-ban lépett a Nádasdyak szolgálatába.
„(..) Lepsény, 1943. Új nevelőnőt kaptunk. Apám ment érte bricskán az állomásra. (..) Az új nevelőnő neve Takács Ági volt. Izgalommal vártuk. A kocsi megállt a főbejárat előtt. Egy pici kis nő ült papi mellett, tarkójára tolt nagy kerek kalappal, amely, mint a glória vette körül kicsi arcát, kissé piros szemét és hegyes orrát. Mi a gyerekszoba ablakából lestük azután gyorsan az asztalhoz ültünk, mintha játszanánk. (..) Szúrós mivoltát nagyon hamar levetette, és ő lett a mi pótanyánk, akit a mai napig szeretünk és tisztelünk. Nálunk a nevelőnőnek nem volt külön szobája, velünk aludt. Sokat viháncoltunk elalvás előtt Ágival, aki dehogy beszélt németül velünk. Soproni erdészmérnök volt az édesapja, és a családja ott élt. Ő is nagyon fiatal, 28 éves volt akkoriban. A Balatonra, rokonokhoz, sőt szórakozni is járt. Néha a szüleinkkel is elment, szóval családtagnak számított (..)”*
És Ágnes kitartott, a család mellett maradt a rájuk szakadt nehéz időkben is. A lepsényi kúriát elérte a háború vihara, menekültek áradata, német és orosz katonák beszállásolása, az apa frontszolgálata, menekülés, éhezés, félelem.
„Ági, vigyázzon a családomra! „** kérte a frontra induló családapa, és a fiatal nő bátran és becsülettel betartotta a szavát. Mellettük maradt, míg 1947-ben az apa hazaérkezett
„(..) Ági középen, Örzse jobbról és balról mentük eléjük, mikor a szekér az udvarra ért. Én azt mondtam: „ez nem a papi, ez nem a papi!” Egy felpuffadt arcú öregember meggörnyedve szállt le a kocsiról, akkor volt 37 éves. Négy éve nem láttuk. (..)”***
„(..) Ági, aki hűségesen velünk maradt, papi hazatértéig, ahogy megígérte, most haza készült. Rossz, minden rossz nekem(..)”****
A Sopronban rendezett író-olvasó találkozón is meleg szeretettel mesélt Borbála Ágiról, akit a találkozó előtt még meglátogatott.
Gróf Nádasdy Borbála: Zagolni zabad? Méry Ratio, 2008
*60-61.o
**113.o.
***151.o.
****153.o.
Takács Ágnes Angyalka néniről olvashattok még online:http://www.sopron.hu/Sopron/portal/front_show…
A fotók részben a Zagolni zabad c. könyvből származnak
