Szárnyalás! Technika! Újszerű csoda!
Érdekes jelenségre figyelhetett az, aki az 1900-as évek elején valahonnan a magasból, tán a felhők közül lepillantott Sopron városára, annak néhány szélesebb utcájára. Hajnal felé álomittas, mogorva alakok,félig csukott szemmel, dühösen csapták be az előző este véletlenül nyitva hagyott ablakokat, spalettákat és bódultan dőltek újra az ágyukba.
Hamarosan megoldódott a rejtély.
Hát persze, a villamos!
Zömök kis piros alakja harsányan csörtetett végig a kockaköves utcákon, zajcsíkot húzva a kéklő derengésbe.
A villamosvezető bocsánatkérő mosolya fölött kicsit kajánul csillogott a szeme, a kalauz nagyot köpött a nyitott ajtón át a kövezetre és valahogy nem tudta sajnálni az Indóház utca elegáns lakóit, akik most fordulnak a másik oldalukra és hortyognak tovább.
- Ő már hajnali 5 óra óta ül ezen a kis vasparipán és este 11-ig le sem szállhat róla. Ha kevés az utas, ami mostanság elég gyakran előfordul, pihenhetnek egy kicsit a kocsivezetővel, bekaphatnak néhány falatot a hazaiból. Különben egész évben itt zötykölődnek, nincs vasárnap, ünnepnap, szabadság.
Nyáron a legrosszabb, a nagy forróságban is téli posztóegyenruhában verejtékeznek, nincs pénz nyári öltözetre.
És akkor még legyen kedves és udvarias az utazóközönséghez. Pedig nehéz és veszélyes dolgok is akadnak, múltkor is vásott utcagyerekek a Festőközben lévő kitérőben a villamos sin vájatába nagyobb kavicsokat dugtak, az egyik kocsi ráfutott és kisiklott, huzamosabb időbe telt, míg emelőrudakkal a vágányra vissza bírták tenni. Még szerencse, hogy élve megúszták! Gyakran kicsúzlizzák a villamos ablakait is, de azt mondják, azok nem a srácok, hanem a bérkocsisok, a konkurencia. 
Sajnos a megélhetés és ezzel együtt a négy gyerek és az asszony léte is bizonytalan. Nincs szolgálati szabályzat, nincs fokozatos előléptetés, nyugdíjjogosultság sem lakbérjárandóság, mint a csendőröknél meg a tűzoltóknál. A fizetésüket sem emelték évek óta. Ha zúgolódnak, könnyen megkapják, akinek nem tetszik, mehet. A társaság vezetői a forgalom visszaesésre és a bevétel fokozatos csökkenésére hivatkozva nem tesznek semmit. Hát mennének ők, de sajnos munkalehetőség máshol is alig van.
Így azután továbbra is ültek a kis piros ördögön és jót derültek legalább azon, hogy minden hajnalban ők ébresztik a város egy részét, ha akarják az alvók, ha nem.
A villamos vasút ünnepélyes megnyitása 1900. május 1-én történt. Maga a kereskedelmi miniszter jött Sopronba.
Útvonala a korábban közlekedett omnibusz jól bevált vonalát követte: Déli p. u.–Kossuth út–Újteleki utca–Várkerület–Széchenyi tér–Erzsébet utca–Deák tér–Király utca–Győri vasút.
A pálya, egyvágányú volt, ezért a Déli pályaudvar, a gőzfürdő, a Festő köz, a Széchenyi tér, valamint a győri pályaudvar előtt egy-egy kitérő épült.
Az egész útvonalra 16 megállóhelyet jelöltek ki. Ezek közül kettőt, a Pannónia és az Ikvahíd előtt állókat, vasból készült kis váróbódéval láttak el.
Kiépítettek egy szárnyvonalat is, az Ezüst utcán (Ötvös utca) leágazva a Vágóhídig, de ez kihasználtság híján 1903 novemberében megszűnt.
Az 1922-es esztendőt a társaság több, mint 4 millió korona deficittel zárta, melynek okaként egyrészt az idegenforgalom drámai lecsökkenését tartotta, gondoljunk bele, 1922-t írtunk! Másrészről a soproniak azon szokását, hogy villamos helyett a városra jellemző (és oly kedves) átjárókat, zeg-zugokat használták.
Így azután 1923. május 31-én este a kis piros kocsik munkájuk végeztével végleg leálltak, besorakoztak a kocsiszínbe.
A vágányok azonban még hosszú évtizedekig mementóként feküdtek némán és kihasználatlanul az utcák kövezetén.
Forrás:
Lovas Gyula: A soproni villamos vasút S.Sz.1966. /2.
