A szép "órás" Netti

Az Előkapu 7-es számú, kétemeletes ház a 19. század elején Spurzheim Vilmos órásmester tulajdonában volt.

Két dolgot szeretett igazán a derék órás, a mesterségét és szépséges Anna nevű leánykáját. Óvta is mindkettőt becsülettel. Hogy megmutassa mesterségbeli tudásának minden erényét, háza ormára egy gyönyörű órát készített. A hatalmas óralapot kétoldalt egy-egy fenséges angyal őrizte és ütötte a negyedórákat könnyed örömmel. Az órához varázslatos harangjáték is tartozott. Nagyra tartotta művét Spurzheim mester. Végrendeletében meghagyta, hogy a házat halála után húsz évig eladni nem szabad, amolyan hitbizományi ház legyen. Ennek és félretett pénzének kamataiból leánykája és annak majdani családja tartsa rendben az órát.

 Anna, akit az egész város csak a „szépséges órás Nettiként” becézett büszke volt édesapja tudományára, de jobban érdekelte őt a tánc, a nevetés, a napfény, az élet. Csivitelt, csacsogott, mindenkihez kedves volt, mindenki szerette.

A történetet Frankenburg Adolf” Őszinte vallomások” c. visszaemlékezéseiben olvastam. Róla majd többet is mesélek, egyelőre annyit, hogy a későbbi irodalmár, költő, szerkesztő, a soproni Irodalmi és Művészeti Kör megalapítója kisdiák korában pár évig ebben a házban lakott, és ha a lépcsőházban összetalálkozott Nettivel, a lányka mindig kedvesen megsimogatta a rajongó fiúcska fejét.

Az élet azonban sokszor másként intézi a dolgokat.

Mikor az órás 1843-ban meghalt, Netti már nem élt, két leányára maradt a ház. Ők megtartották nagyapó rendelkezését, csak 1860-ban adták el a házat.

Egy darabig a soproniak még láthatták az elrozsdásodott óralapot, a megcsonkult, megvakult angyalokat, az elnémult harangocskát. Aztán az is elmúlt. Az idő, a háború, majd a ház újjáépítése elmosta még a nyomát is az órának, mesternek, harangok csilingelésének, Netti nevetésének.

De mi most már emlékezünk rá. Ha szemben álltok a házzal, fönt az ormon láttok egy kis ablakot, ha félig behunyt szemmel nézitek …mintha ..ott. igen..látni az angyalokat.

Forrás:

-Frankenburg Adolf: Őszinte vallomások Heckenast Gusztáv, 1861

-Káldy Miklós: Frankenburg Adolf gyermekkori lakhelyei Sopronban, S.Sz. 1966/2.

-Szinnyei József: Magyar írók élete és munkái Bp.Hornyánszky, 1891-1914