Ismerjük! Szeressük! Tiszteljük őket! A MI hőseinket!
1848 március 15-e, nemzeti ünnepünk közeledvén felemelő történetekbe kezdek... Férfiakról mesélek, akik bátran, életük kockáztatásával harcoltak hazánkért, az embert és jellemet próbáló időkben.
És akik a mieink voltak. Hisz Sopronban éltek, dolgoztak, majd tőlünk vágtak neki a csatáknak, ugyanis számunkra hamar véget ért a forradalom és szabadságharc dicsősége. 1848 december 16-án az osztrák seregek átlépték a magyar határt és”(..) reggel tíz órakor a bécsi kapunál békésen bevonultak a városba(..)"
A világosi fegyverletétel után tömlöcbe kerültek, szenvedtek, nélkülöztek. Később azután, nyugalmasabb időkben újra dolgozni kezdtek kicsit fáradtan, kicsit törődötten, de hittel és akarattal.
Azt szeretném, ha sírjuk - hisz itt nyugszanak, soproni földben- zarándokhely lenne, ha nemzetiszín lobogók tucatjait lengetné a hazai szél, őrizve álmuk. (A múlt évben sokan tisztelegtetek nemzetiszín zászlókkal hőseink előtt.Köszönöm!)
Az első hősünk,Tóth Ágoston honvédezredes, hadtudós a magyar térképészet megalapítója
(Marcali,1812-Graz, 1893)
Marcaliban született ugyan, de gyermekéveit már városunkban töltötte, iskoláinak java részét is itt és Fertőszéplakon járta. Tanulmányait a bécsi hadmérnöki akadémián folytatta.
1848 tavaszán kilépett az osztrák hadseregből és a magyar honvédség őrnagyaként harcolt Magyarország függetlenségéért.
Bem oldalán részt vett Észak Erdély felszabadításában.
Kolozsvár, majd Beszterce, 1849 tavaszától egész Erdély katonai parancsnoka volt.
Számos vakmerő, ragyogó haditettet vitt véghez.
Bátor volt, leleményes, okos és mindig csapatai élén harcolt. Désnél a jeges Szamoson átkelve szuronyrohammal döntötte el a csata sorsát, Besztercénél útját állta a császári csapatoknak és Bem csapataival egyesülve Bukovinába szorították ki őket. Ekkor már ezredes.
Világosnál Görgeyvel tette le a fegyvert.
Először halálra, majd kegyelemből várfogságra ítélték. Olmützben húzott le hét évet.
A börtönben is tanult, olvasott, rabtársait nyelvekre, tudományra oktatta, festett és muzsikált. A lelkét nem tudták megtörni.
Szabadulása után sokáig nem kapott végzettségének megfelelő munkát. Cenken gazdatiszt majd a keszthelyi akadémián tanár.
A kiegyezés után a Közmunka és Közlekedési Minisztérium Térképészeti Osztályának megszervezését kapta feladatul.
1869-ben az újonnan megszervezett királyi honvédség ezredese lett.
Több hadtudományi munkát írt és katonai térképészetet oktatott az egyetemen.
1871-ben az MTA levelező tagjává választotta.
Tóth a modern magyar katonai térképészet magalapítója a magyar térképészet atyja.
Felesége, a bécsi származás Scháringer Emília, igaz, magyar szívű honleánnyá vált férje mellett. Hitvese halála után Sopronban telepedett le és köztiszteletben álló matrónaként halt meg 94 éves korában. Még életében ő állíttatta a szép fekete obeliszket és szállíttatta át ura hamvait hazai földbe.
Forrás:
- S.Sz. tematikus szám. 1998/4.
-Csatkai Endre/ Sopron 1848/49-ben, Sopron, 1948.
-Irmédi-Molnár László/Felsőszopori T.Á.honvédezredes, a 19. századi magyar térképészet úttörőjének élte és működése. Bp. ,1938.
-Irmédy-Molnár László/Emlékezés a soproni temetőben Tóth Ágoston születésének 150. évfordulóján , S.Sz. 1963/1.
-Hollán Ernő/Tóth Ágoston emlékezete (MTA emlékbeszédek, Bp. 1890.
-*Németh Ildikó/1848 a Geiger, a Michel és a Bruckner krónikában. 1998/4 88.o.
