Sopron város gazdagságát, tekintélyét és biztonságát már a középkorban is kiváló minőségű borainak (is) köszönhette.Ez a remek nedű meghódította Európa jelentős piacait, eljutott Lengyelországba, Csehországba és Sziléziába, élvezettel itták az uralkodói udvarokban is.

Védte is a város aranynál is drágább kincsét. Királyi kiváltságlevelekkel, adományokkal és városi rendeletekkel biztosították, hogy idegen bor ne veszélyeztesse a soproni minőségét és eladásának kilátásait.

A toronyőr fontos feladata volt például, hogy magasból pásztázva a városba vezető utakat „Wein Ruf”-al, borkiáltással jelezze, ha idegen boros szekerek közeledtét látja.
„Régi szokás szerint kétszer a belső város felé, kétszer a külváros felé kiáltva kell a toronyból jelezni minden városba érkező bort."

A borkereskedelem és a bor minőségének védelme érdekében Zsigmond királyunk megtiltotta, hogy a városon keresztül a városi tanács engedélye nélkül idegen bort szállítsanak. Az uralkodó leiratban figyelmeztette alattvalóit, ne csodálkozzanak, ha soproni területre merészkedve szekereikkel, dühös polgárokkal találják szembe magukat, akik vagy visszafordulásra kényszerítik őket, vagy az út porával itatják fel boraikat. Jogosan!

Zsigmond,

Mátyás,

Zsigmond, Mátyás és II. Ulászló szerette és szívesen fogyasztotta borainkat, sőt III. Frigyes bécsújhelyi udvarát is a soproniak látták el borral, erről királyi levelek tanúskodnak.

Néha persze az élet, a természet és az időjárás rákényszerítette a várost, hogy enyhítsen szigorán. 1712-ben például olyan rossz volt a termés, hogy a borhiány enyhítésére maga a tanács rendelte el, hogy bort hozhassanak a városba. 

De mindig mérlegre kellett tenni a polgárok érdekeit, a lehetőségeket és a döntés következményeit.*

A Sopronban állomásozó császári ezredes, Freiburg bárónak például nem engedélyezték, hogy a Meggyesen beszerzett borát behozhassa a városba. Az ezredes nem volt könnyű eset, dörgedelmes levélben fenyegette meg a várost; ha kell, fegyverrel szerez érvényt akaratának. A város tiltakozott és.. fegyverkezett. Fegyveres őrséggel erősítették a városkaput és tűzparancsot adtak ki. Szerencsére a borháború elmaradt.

1846-ban a felelősséget érző, gondolkodó és tudatos gazdák Boór Sámuel igazgatásával megalakították a Weinbau Verein-t , melynek célja „… a szőlőtermelés terén időszerű javításokkal és újításokkal elérje a termelés minőségének emelkedését, a termelési költségek csökkentésével(…) a borkereskedelmet növelje.” Nagy dolog volt ez, alapja egy országos érdekvédelmi szervezetnek.

Sok minden történt azután, filoxéra járvány, háborúk, a trianoni veszteség, a kitelepítés az ’50-es évek és a szocializmus minőségre igénytelen évei. 

És egy szüretelő csapat a soproni borvidékről'60-as évekből:Farkas Lajos és fiai; László, Ifj.Lajos, Léva Csaba, Szoják Péter, Weidinger, László. A hölgy Bencze Lajosné és a bakon a fő segítő az idős Bruckner bácsi.

A bort szerető és értő fogyasztók örömére az évtizedek alatt hol jobban, hol kevésbé működő ágazat újra virágkorát éli és a soproni borvidék kivívta méltó helyét a hazai és külföldi piacokon.

Bort inni jó! Mértékkel, lassú kortyokban ízlelgetni e nemes italt. Hisz egy pohár borban benne van a borász egyénisége,életfelfogása,szakmai tudása,alázata és tisztelete a természet, a föld iránt. Hivatás az övé-hit, erő, művészet és öröm. Isten áldja Őket!

Számos kiváló borászunk közül Iváncsics Zoltán,Molnár Titi

és a Bruckner család remek nedűi fényesítik napjainkat.

Forrás:

Szilénosztól a poncichterekig:A soproni bor/ Stefánka László.- Escort’96 Bt, 1997

Férjem látott el hasznos információkkal és segített fotózni, aki kertészmérnökként szőlész-borász szakember és a Sopron-Fertőmenti Hegyközség elnöke.

A festmény -Leopold Werner alkotása 1740-ből, a rajz Lackner Kristóf alkotása 1610-ből. A*-al jelölt résztől a képek a Cédrus könyvesbolt egykori naptárából származnak és az ő segítségükkel tudtam felhasználni. Köszönet érte! A  poharas kép ill. Molnár Titi és Bruckner család képe online. A többi saját készítésű fotó.