Lovag Kömáli Flandorffer Ignác
Kossuth Lajos u. 10.
.........vagyis Indóház utca 8.
E helyt nem a villa maga ejtett rabul, hisz nem éltem, nem dolgoztam benne, nem alakulhatott ki kapcsolat köztünk. Termei, szobái ismeretlenek maradtak. Elmaradt az időutazás. Egyszer ugyan, bemerészkedtem az épületbe, nagyon kedvesen fogadtak, de ez a kis idő kevés volt arra, hogy átvegyem a ház ritmusát, lüktetését, emlékeit.
Itt az ember, egy nagyszerű, önzetlen tehetséges egyéniség ragadott magával.
Mellszobra a Kossuth utca torkolatában áll.
Kőmáli Flandorffer Ignác bornagykereskedő, széles látókörű, világlátott ember, zseniális üzletember, aki hatalmas vagyonát vállalkozásokba és alapítványokba fektetve mindenkor önzetlen módon szerette és szolgálta Sopront.
Nemesi címerének pajzsán ez áll: „Hűséggel és állhatatosan”
1816-ban született Sopronban jó módú kereskedő családban. Elemi iskoláit itt végezte, majd Bécsben tanult kereskedelmi ismereteket. Tanulmányai végeztével bejárta egész Itáliát, gyűjtve a tapasztalatokat, pallérozva elméjét. Hazaérve átvette apja cégét és ettől kezdve fáradhatatlanul dolgozott városáért.
Legnagyobb szabású műve a soproni gázgyár létrehozása volt. A városi tanács felhívására Flandorffer vállalta, hogy egy év alatt felépíti a gyárat, így is lett. 1866 szilveszterén fényárban úszott Sopron.
Az elhagyott gyár falán emléktábla..
Legszebb alkotása a Városszépítő Egyesület megalapítása volt, 1869-ben. Fontos feladatának tartotta a város fásítását, kertek, parkok kialakítását, az Erzsébet kert mellé még gyerekjátszóteret is tervezett. Gyakran járta a várost és szerető apa szemével nézte, hol kell járdát építeni, utat javítani, virágot ültetni.
Legemberibb létesítménye a szegényápolda volt, úgy tartotta, hogy szegény elesett embertársai ne kórházban, de nyugodt, tiszta menedékhelyen élhessenek.
1892-ben fia, Pál, felépíttette a család a Kossuth utcai villáját, melyet rokonuk, a híres bécsi építész Hofer Ottó tervezett. Az épületet bombatalálat érte és csak kevesebb, mint a fele maradt épen.
Ha végigmentek a kerítés mellett, láthatjátok még a csodás kovácsoltvas remeket hosszan húzódni.
Winkler Gábor leírásából tudjuk, hogy „az épület középtengelyébe nagyméretű, a nyolcszög három oldalával záródó szalon került.” Tágas ebédlő, hálószobák, úriszoba, vendégszobák, gyerekszoba közvetlenül a szülői háló mellett, ( ez abban a korban ritkaság volt) alkották az épületet. A kiszolgáló helyiségek és a személyzet az alagsorban kapott helyet.
1852-ben kezdte építtetni borászatát a mai Táncsics Mihály, Kölcsey és Kossuth utca által határolt hatalmas területen. Hamarosan megépült a monumentális együttes; hosszú villaszerű épületek sora, raktárak, irodák, fedett tárolók kocsiszínek és az egész alatt hatalmas pincerendszer. Sajnos ennek nagy részét is elpusztította a háború. A pincék mellett két tanú őrzi hiánytalanul e régi gazdag és termékeny élet emlékét, a Kölcsei u. 1 számú romantikus tornyos ház, és a Taverna étterem íves vonulata.
A mai Kölcsey utcán végigsétálva tényleg Flandorffer lába nyomán járunk. Ha beleszimatoltok a levegőbe, érzitek talán az erjedő must édes illatát, halljátok a várakozó fuvaroslovak türelmetlen horkanását, a rakodást irányító pincemester csattanó vezényszavait, a guruló hordók robaját. Köztük pedig ott ballag egy alacsony, gondolataiba merült férfi, kedvesen köszön vissza az őt üdvözlőknek, de fejében fehér és vörösbor tenger, számlák, hordók és fuvarozás jár. És szeretett városa ezernyi megoldandó problémája.
A villa hátulsó traktusa ma
Érdekesség kedvéért, a cég borkészlete 1893 máj. 28-ik leltár szerint:
243.329 l fehérbor, 355.295h l aszú, 449.703h l vörösbor és 46.000 db. palackozott bor.
Flandorffer borai eljutottak az osztrák német, később az angol és amerikai piacra is. Ő volt Ferenc József egyik udvari borszállítója. Munkássága révén a magyar boroknak hírnevet és piacot szerzett.
Magas rangú kitüntetései, oklevelei mellett, legfontosabb volt számára a soproniak elismerése és szeretete, még életében utcát neveztek el róla. (A mai Táncsics utca).
Nagyon örülök, hogy egy újonnan létesült utca, mely a Táncsics utcát köti össze a Vitnyédi utcával, végre megkapta ennek a nagyszerű embernek a nevét.
Forrás:
Horváth Zoltán: ifj. Flandorffer Ignác élete és munkássága (1816–1891) I. S.Sz.:1994./4.
Horváth Zoltán: ifj. Fiandorffer Ignác élete és munkássága (1816–1891) II.S.Sz.:1995./2.
-Winkler Gábor: Nagypolgári villaépítészet Sopronban a 19. század végén. S.Sz.: 2010/1.
Az archív fotó a Soproni Múzeum tulajdona. Köszönet érte.
