Hát igen! Egy családi titokról lebbentem fel a fátylat és megosztom Veletek Ómama kézzel írott, 1883-as szakácskönyvének egyik titkát.A farsangi fánk....

Habkönnyű, édes gyönyörűség. Falatnyi költészet.  Aranybarna telt domborulatát kecses fehér szalag öleli. Tetején finom édes hópelyhek csillognak. Ruganyos-laza tésztája habként omlik a szájban.

Mellé nap érlelte ragyogó sárga baracklekvár dukál. Csoda!

Története is mesés: állítólag az egyszerű nép között álruhában mulatozó Marie Antoinette kóstolta egy bálon. Annyira ízesnek találta, hogy megszerezte a receptjét és attól kezdve főszakácsa  gyakran örvendeztette fánkkal a királyi udvar vendégeit.

Mások szerint egy mérges bécsi pékné, maroknyi kenyértésztával akarta megfegyelmezni a türelmetlen vevőket, ám elvétette a célt, s a tészta egy forró zsírral teli lábasba pottyan. És pillanatok alatt arany barnára sült.

Szerintem Ómama fedezte fel.

Ő Magda 1849-ben született nagymamája, akivel együtt éltek, annak 1937-ben bekövetkezett haláláig szeretetben, egyetértésben.  Magda nagyon sok mindent tanult tőle  életről, emberi tartásról,a háztartás és asszonyi munka fortélyairól is.

Ómama 1883-ból származó kézzel írott szakácskönyve.

"Édes lányom, a fánksütésnek meg kell adni a módját. Csak az fogjon hozzá, kinek elég ideje, türelme van, és betartja a legfontosabb szabályokat. Minden alkotórésznek a liszttől a kovászig langyosnak kell lennie.  És tudod, a tészta olyan, mint a csecsemő, gyakran kell pihennie a jó meleg  takaró alatt. A zsír hőfokát eltalálni meg külön művészet , nem lehet túl forró, de langyos sem. Azt is jegyezd meg, hogy a fánk csak frissen jó. Mindig annyit süss, ami elfogy. De ezzel nekem még nem volt gondom.

Hát lássuk! Mi a titok:

Hozzávalók: 3 dkg élesztő, 1 kanál cukor, ½ pohár tej, 3 dkg vaj, 4 tojássárgája, ½ kávéskanál só, 50 dkg liszt, zsír a sütéshez

Pici langyos tejben keverjük el a cukrot, tegyünk bele kevés lisztet és az élesztőt. Meleg helyen kelesszük meg.  A vajat keverjük habosra, adjuk hozzá a tojások sárgáját a megkelt élesztőt, és a lisztet. Fontos, hogy a lisztet felhasználás előtt pár óráig száraz meleg helyen tartsuk. Addig verjük fakanállal, még szép hólyagos nem lesz. Akkor tudhatjuk, hogy jó, ha a fakanálról leválik a tészta. Tegyük párna közé, meleg helyre. Két óra alatt szépen megkel. Ekkor borítsuk ki egy belisztezett gyúrótáblára. Húzogassuk ki, kb. egy ujjnyi vastagságúra, majd fánkszaggatóval szaggassuk ki a kis korongokat. Takarjuk le és meleg helyen hagyjuk pihenni még vagy jó fél órát. Közben egy nagyobb lábasban olvasszuk fel a zsírt. Vigyázzunk, ne legyen túl forró, de langyos sem. Szép sorban helyezzük bele a fánkocskákat, és lefedve süssük szép pirosra, ezután fordítsuk meg őket és most már fedő nélkül pirítsuk meg a másik oldalát is. A zsírból kiszedett fánkocskákat finom vászonnal letakart szitára szedjük. Baracklekvárral tálaljuk."

Forrás:

- Ómma szakácskönyve

- Magda visszaemlékezései és sütési módszere

- Anthelme-Savarin/Az ízlés fiziológiája, Fapadoskönyv, 2012