Tengernyi irodalom foglalkozik a háború előtti Magyarország cselédeinek sorsával, életével. Szociológiai és néprajzi tanulmányoktól az életrajzi műveken át a regényekig.

Gondoljunk csak Kosztolányi Dezső, Márai Sándor vagy a mi Becht Rezsőnk műveire, Nádasdy Borbála, Andrássy Ilona és Festetics György visszaemlékezéseire.

Olvashatunk keserű sorsú Édes Annákról, de urukat a kitelepítésben és nyomorban is hűen és szeretettel követő, sokszor fizetés nélkül tovább szolgáló megbecsültekről is.

A kereset kínálat kiegyenlítődött, hisz a szegény sorsú, sokgyerekes családban élő leánykáknak sokszor más munkalehetősége nem is volt, mint a közeli nagyvárosban szolgálni.

A mosó és hűtőgépek, korszerű háztartási berendezések, hatékony tisztítószerek nélküli városi háztartások pedig igényelték a fizikai segítséget. Gondoljátok el, a mosás szinte egy egész napot vett igénybe, a zöldségek, gyümölcsök télire való elkészítése is iszonyatos energiákat követelt. A polgári háztartásokban a háziasszony általában együtt dolgozott a cselédjével, megbecsülve őt.

Nézzük, Magda hogyan emlékezik ezekre a dolgokra:

„ Külön fejezetet szeretnék szentelni a mi Annánknak, aki hűségesen szolgált, segített minket hosszú-hosszú éveken át.Része volt az életemnek, mióta csak az eszemet tudom, hisz aprócska voltam mikor anyám felvette mellém, később jelentősen kibővült hatásköre a családban.

Hárman éltünk, kereső férfi nélkül, nagyanyám, anyám és én. Ómama már idős volt a háztartás vezetéséhez és egy virgonc kis unoka féken tartásához, anyám pedig kenyérkeresőként, késő estig dolgozott az Östör irodában. Kellett hát valaki, aki átsegíti családunk kis hajóját a hétköznapok tengerén.

Wágner Anna egy nagycenki 13 gyerekes cipészmester leánykája testvéreivel együtt jött be szolgálni Sopronba, így került hozzánk. Okos volt, talpra esett és ügyes, lassanként teljesen átvette a háztartást.

Minden hónap elején megkapta a pénzt, ezzel ő gazdálkodott, boldog volt, ha meg tudott spórolni valamit a családnak. Anna az étlapot is maga állította össze, a bevásárlást Ómamával intézték. Nagy szakértelemmel és igazi vadászszenvedéllyel járták a piacot, hogy minél szebbet, minél olcsóbban vegyenek.

Igen jó, családias viszony alakult ki közöttünk. Délután és esténként, ha nem volt munkája, beült közénk kézimunkázni. Anyuval együtt csodaszép szőnyegeket szőttek. Ő reggel hivatal előtt kirakta a mintát, Anna pedig kitöltötte az alapot. Állványon állt a szövőszék és csomózó technikával dolgoztak. Nyolc nagy szőnyeg készült, a legutolsó 1929-ben és hat még ma is ragyogó állapotban van.
Anna vigyázott fel a tanulásomra is, kikérdezett, ha látta, hogy tudom a leckét, mehettem dolgozni mást, vagy játszani az udvarra. Szigorú volt, nem volt mentség, ha nem volt megelégedve a tudásommal, visszaküldött az íróasztalomhoz. Szerintem velem együtt ő is elvégezte a gimnáziumot. Nagyon eszes volt, mind a tizenhárom gyerek, csak sajnos a cipész keresetből nem tudták taníttatni őket.

Festeni is nagyon szeretett és tudott is, én nem, így sutyiban mindig ő festette meg a feladataimat. Emlékkönyvemben őrzöm rajzait.
Ő volt a bizalmasom is, minden titkomat, bimbózó szerelmek édes reményeit vele osztottam meg, bár később rájöttem, hogy elmondta anyámnak, de ezt is inkább féltő szeretetből.
Amikor udvarolni kezdett neki egy törzsőrmester, anyu azt mondta ne csatangoljanak az utcán, jöjjenek fel hozzánk, ha komoly a szándék. Így mi is megismertük és megszerettük az ő Károlyát.
Karácsonyra, születésnapra Anna tőlünk mindig komoly ajándékot kapott. Anyu stafírungbeli dolgokat, Ómama ruhafélé, én meg ami a cicomára kell. A pénzének egy része pedig a takarékba ment, így az évek alatt komoly hozomány gyűlt össze és a kauciót is ki tudták fizetni.

Ómama akkor már komoly beteg volt, fekélyeit Anna kötözgette nagy szeretettel,gyengédséggel, át nem engedte másnak. Nagyon szerették egymást, Anna kikötötte, hogy amíg nagyanyám él, el nem hagyja, nem megy férjhez. Így is lett, Ómama halála után úgy érezte már nincs rá szükség, hisz én is felcseperedtem, összeházasodtak Károllyal.

Még anyu életében, a háború után is meglátogatott néhányszor. Rendes ember az ura, mesélte, nevelgeti két fiacskáját és mindent úgy csinál, ahogy nálunk tanulta, még szőnyeget is sző, büszkélkedett.
Most már nem tudok róla, hisz nagyon elszaladt az idő, talán már ő sem él. (..)”

Forrás:

Magda visszaemlékezései

Az Édes Anna c. film egy képe ill. a konyhai fotó illusztráció