Sopronbánfalva, Erdei malomköz 10.
Nekünk, soproniaknak, különösen kedves ez a malom, hisz szerető tisztelet övezi a tulajdonos Kárpáti családot. Erdei malom (Waldmühle)-Mühl-Tiefbrunner-Kárpáti malom, neve változása szinte elmeséli történetét is.
Óriási kultúrtörténeti érték ez az épület!
Képzeljétek el, eredete a 17. század elejére nyúlik vissza, barokk külsejét pedig a 18. században kapta, később klasszicista stílusban építették át. Megszűnéséig, 1949-ig, kétkőjáratos vízimalomként szolgált, és ő az egyetlen malmunk, melynek épülete és berendezése részben megmaradt.
Mühl János Konrád 1761-ben jutott a Waldmühléhez. Felesége hozománya és szorgalmas munkája révén vagyonát jelentősen gyarapította; a malom mellett szőlőterületeket és gyümölcsöst is vásárolt. Halála után két gyermeke, Zsuzsanna és Konrád osztozott a hagyatékon.
A 411 négyszögöl telken álló malmot, melyen az 1767-es összeírás szerint „(..)szoba, konyha, kamra volt, ahhoz csatlakozóan egy szoba és pince 20 hordó elhelyezésére, első osztályú kétjáratú malom, a földszinten két kamra és két istálló nyolc darab állattal(..)”*a fiú kapta meg.
Mühlék vagyona 1782-1814 között kilenc szántóval és egy réttel gyarapodott. A malom melletti lakóházat is átépítették 1791-ben. Mühl Konrád azzal a jóérzéssel hajthatta örök álomra fejét, hogy legidősebb fiára, a 18 éves molnárlegény Samura jelentős vagyont és egy jól jövedelmező takaros malmot hagyott.
Sámuel is szorgalmas, munkabíró ember volt így, fiának, ifj. Samunak 1849-ben már 3930 és 7200 öl kertet, a malmot és az 1848-ban megépült új lakóházat hagyta.
Szegény ifjút nem kényeztette el a sors, szép fiatal felesége, Heimler Zsófia szülés után, 16 napos picinykéjével elhunyt. A fiatalember másodszor is megnősült, de ez a házassága sem tudott kiteljesedni, családi hagyomány szerint törvényesen nem is, de különváltan éltek az asszonnyal. A molnár, feleségének külön házat épített az Erdei malom köz 3-ban.
Egyetlen leánykájuk, Katalin,1883 májusában kötött házasságot Tiefbrunner Károly bádogossal, aki Bécsben dolgozott, de nem kívánt osztrák állampolgár lenni, ezért hazatelepült.
Tiefbrunner Károlyné született Mühl Katalin apja halála után, 1902-ben örökölte az erdei malmot és vízhasználati jogot.
Halála után a malombirtokot négy leányuk; Elza, Katalin, Hermina és Irma (Kárpáti Sándorné) örökölte.
A Tiefbrunner lányok jó testvérek voltak, a malmot Herminának engedték át, aki nem ment férjhez és így jutott biztos megélhetéshez.
1909 és 1945 között Balogh Antal szakonyi molnár volt a bérlő, a tulajdonosok laktak vagy nyaraltak benne ill. idényben néhány szobáját bérbe is adták.
„(..)Hermina 1917-óta lakott a malomban, az udvari rész első emeletén. A malom utcai homlokzata a malompatakra nézett, első emeleti szobáit a két háború között osztrák és svájci nyaralók bérelték(..)” **
Ebben az időben a malom és környéke maga volt a paradicsom, a patak, az árnyas fákkal ölelt virágos kert, az épületre felfutó rózsabokrok, a tenisz és tekepálya. A vendégek nagyon szerettek itt, a gyönyörű vidék, a finom falatok, a kedves, művelt hölgyek és nem utolsó sorban a házigazda személye vonzotta a társaságot.
Irma férje, Kárpáti Sándor az evangélikus tanítóképző zenetanára és kora egyik legkiválóbb zeneszerzője volt, gyakran játszott vonósnégyest barátaival, köztük Scholtz János világhírű csellóművésszel. Az édes dallam szárnyalt az árnyas gesztenyefák alatt versenyre kelve a békák koncertjével.
A szép idők sajnos elillantak.
Hermina a malmot Kárpáti Sándor legifjabb fiára, dr.Kárpáti László középiskolai tanárra hagyta, aki az egyre pusztuló épület helyreállítási költségeit vállalni nem tudván eladta azt Taródi Istvánnak,ki víziós álma, a Taródi vár építési alapanyagának szánta ezt a csodát. A pusztítást nem tudta véghezvinni, mert a malomegyüttest már az ’50-es években műemlékké nyilvánították. Így bosszúsan sorsára hagyta az épületeket és a berendezést.
Szerencsére a Kárpáti család vissza tudta vásárolni a malmot. Nagyon reméljük, hogy megvalósulnak szép és tartalmas terveik és a malom újra éled.
Ajánlom figyelmetekbe Koltai Éva,Tacsi fotó és Kovács Péter e témában készült gyönyörű képeit.
Forrás:
Horváth Zoltán: A soproni és sopronbánfalvi molnárcsaládok és malmaik története (1767-1950), Sopron, 1993.
*41.o
** 46.o
Soproni Téma, Kultúra és Művészet, 2012 június 20.
Műemlékem. hu, 2009.07.
A malomról készült régi fotó Horváth Zoltán könyvének 47.o.látható
